Évzáró cikkünkben a 20. század második felének karácsonyi ünnepkörét igyekeztünk körbejárni fotótári gyűjteményünk segítségével, kezdve a Mikulástól a karácsonyon át egészen szilveszterig. Minden kedves olvasónknak áldott, békés ünnepeket kívánunk! Az 1950-es években számos korábbi ünnepnap került átformálásra, többek között a Mikulás napja és a karácsony is. Ugyan „Tél apó” már Arany János 1850-ben íródott Téli vers című alkotásában is szerepelt, de a Mikulást váltó Télapó figuráját csak a Rákosi-korszak vallásellenes légköre tette elterjedtté, mint a szláv kultúrkör „Fagyapó” alakjának magyarosítása. Ez a verzió egészen az 1980-as évek végéig megmaradt. A hagyomány szerint december 6-án, Szent Miklós napján ajándékozza meg a gyermekeket ez a kedves, jóságos lény. Az állami tervezővállalatoknál dolgozók gyermekei részére minden évben szerveztek Télapó ünnepséget, ahol a kicsik rajzokkal, versekkel és énekkel várták a látogatót, aki apró csomagokkal ajándékozta meg őket. A meglepetést követően általában valamilyen műsorral is kedveskedtek a gyermekeknek, mesefilm, játék vagy koncert formájában.

Siófokon Fényes Elek adatai szerint 1851-ben még csak 12 zsidó lakos élt, a helyi hitközség 1862-es megalapítását követően azonban gyorsan gyarapodott a létszámuk. A közösség számára a város központjában, a vasútállomás és a római katolikus templom szomszédságában emeltek zsinagógát, a mai Széchenyi utcában. Az üdülőváros az izraelita felekezetűek kedvelt nyaralóhelyévé vált a két világháború között. Az eredeti épület főhomlokzata a késő romantika jegyeit hordozta magán, a széleken csúcsban végződő hatszögoszlopokkal. A homlokzat háromtengelyes volt, az oromzati körablak fölött a mózesi kettős kőtábla volt látható. Az oldalhomlokzatok falsíkját fejezetes falpillérek tagolták, közöttük négy, íves záródású ablakkal.

A Balatonalmádi és Veszprém között fekvő település, amelynek első említése 1269-ből származik, egy a középkori Magyarország királyi kiváltságos falvai közül. A legkorábbi fennmaradt adóösszeírás szerint a csaknem 50 kisnemesi család alkotta közösség mentesült az úrbéri szolgáltatások alól, azonban fegyveres szolgálattal tartoztak mindenkori uralkodójuknak. Az újkorban az elnéptelenedő, majd újra betelepülő, önállóságukat elvesztő, majd újra visszanyerő települések történeti útját járta. Ma már nem mint egykori kiváltságos, a vármegye legnépesebb egytelkes településeként tartjuk számon – szellemvárosként él köztünk, noha nem a falu, csak a falu mellett álló szovjet laktanya vált lakatlanná, üressé, romossá.

Hagyományainkhoz híven idén is csatlakoztunk az ősz egyik legnagyobb országos rendezvénysorozatához, a Kulturális Örökség Napjaihoz, a Kutatók Éjszakáján pedig szintén visszatérőként szerepeltünk!

A siklósi vár a tatárjárás utáni nagy várépítési hullám részeként épült valamikor a 13. században. A jelentős erődítmény sokáig a Siklósi család birtokában volt, de miután szembefordultak Luxemburgi Zsigmonddal, az uralkodó a Garai családnak adományozta. 1543-ban Szulejmán szultán serege elfoglalta és csak 1686-ban szabadult fel a vár a török uralom alól. Katonai jelentősége a Rákóczi szabadságharc után elhalványult, a 19. században a Batthyány, majd a Benyovszky család birtokolta. Több bővítésen, átalakításon esett át az évszázadok során.

Szeptember utolsó két hetében két kulturális programsorozaton is részt veszünk, elsőként szeptember 20-án a Kulturális Örökség Napjain, majd szeptember 26-án a Kutatók Éjszakáján. Mindkét alkalommal színes programokkal várjuk az érdeklődőket!

A magyarországi szervezett turistamozgalmak fejlődése a 20. század elején kapott igazi lendületet, országos szinten az 1913-ban alakult Magyar Turista Szövetség révén, míg Esztergomban 1911-ben kapott a település önálló osztályt. A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztályát Brilli Gyula vezette, aki a civil életben szállítókét dolgozott.