PublikációkEgy iskola épülete magán hordozza a korszak építészeti, pedagógiai, társadalmi és szociálpolitikai szemléletét is, miközben környezetéhez is számos módon kapcsolódik – pl. közlekedési útvonalak, zöldfelületek. Cikkünkben a 20. század jelentősebb iskolaépítési programjait mutatjuk be a Dokumentációs Központ gyűjteményének segítségével.
Az 1900-as évek elejére a fővárosi iskolaépületek, különösen az elemi iskolák zsúfolttá váltak, így elkerülhetetlenné vált a közintézményi hálózat bővítése. A Bárczy István polgármester nevével fémjelzett, 1909-ben indított fővárosi iskolaépítési program keretében három év alatt 36 új, kiemelkedő minőségű intézményt húztak fel.[1] A kivitelezésnél külföldi mintákat is átvettek, pl. az akkoriban megjelenő műpala is gyakrabban szerepelt fedőanyagként a cserép mellett. Fontos szempont volt, hogy az osztálytermek megfelelő természetes világítással rendelkezzenek. Nagy hangsúlyt fektettek a homlokzatok művészi szempontú kialakítására is.[2] Többféle építészeti stílus is kibontakozhatott a programban, így az eklektika, a historizmus, a szecesszió és a premodern.
| 
|
Vidéken ezzel párhuzamosan bontakozott ki a Sváb Gyula-féle iskolaépítési program, amelynek keretében 1908 és 1914 között 139 új iskola épült meg magyar népies stílusban. A korszak olyan neves építészeit sikerült megnyerni a projekthez, mint Kotsis Iván vagy Toroczkai Wigand Ede.
Az 1920-as években a gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszteri tevékenységéhez köthető népiskola-építési program az analfabetizmus radikális visszaszorítását, a magyar nép művelődési színvonalának emelését irányozta elő. A paraszti háztartások fenntartása érdekében a gyerekek iskoláztatása háttérbe szorult, nem jártak be rendszeresen, nem tanultak meg rendesen írni-olvasni, így a kormányzat megerősítette az Eötvös József-féle 1868. évi tankötelezettségről szóló törvényt.[3]
A korábbi rossz minőségű, szűkös iskolaépületek helyére gyorsan és gazdaságosan kivitelezhető típusterveket készítettek betonalappal, legalább 45 cm vastagságú főfalazattal, teherhordó fafödémmel, kontyolt nyeregtetős pala- vagy cserépfedéssel.[4] Az „A”-tól „N”-ig jelölt változatok kialakításánál a funkcionalitás volt a fő szempont. Az egy vagy több tanterem mellett tanítói lakás és kápolna is helyet kaphatott, ezen kívül a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kötelező elemként írta elő a mosdóhelyiségeket, fa- és szénkamra, istálló és ól típusterv alkalmazását. Az iskolák szerkezete egyszerű, de jó minőségű volt, így sok a mai napig áll.[5]
A második világháborút követő újjáépítés során kevés egyedi építészeti megoldásokkal operáló iskolaépület valósulhatott meg. Költséghatékonysági okokból számos közintézmény kapott helyet például megüresedett kastélyokban, kúriákban, villákban. A tanteremhiányt fokozta, hogy 1945-ben kötelezővé tették a nyolcosztályos általános iskola elvégzését a korábbi hatosztályos helyett.[6] Jeney Lajos az 1945–1968 közötti időszakot a központosítás korszakaként írta le: az 1950-es évektől az országos típustervek alkalmazása került előtérbe. Ezek kezdetben téglavázas, magastetős, opcionálisan víz és csatorna bekötésével, cserépkályhás fűtéssel készült épületek voltak. Anyaghasználat tekintetében a hagyományos falazat és a korai blokkos technológia jellemezte az iskolákat. Az egyéni tervezés legfeljebb a helyszíni adaptálásban jelenhetett meg.[7]
A hagyományos, folyosós tantermi felvázolású intézmények után először az 1955–57 között készült soroksári Sodronyos utcai 8 tantermes iskola (tervezője Kismarty Lechner Kamill) rendelkezett „csarnokzsibongóval”, amely nemzetközi viszonylatban is újítónak számított. A központi zsibongó vagy aula a mindennapi élet helyszíneként, valamint különböző ünnepségek színtereként is funkcionált. A megvilágítás kapcsán is számos újító szándék épült be a magyar gyakorlatba, például az egyoldalú, kétsávos, Jacobsen-rendszer vagy a Kismarty Lechner-féle egyoldalú építési metódus.[8]
Iskolások szeme fénye (1985) – Dokumentációs Központ/Filmtár
A gazdasági reformtörekvések 1968-at követően az építészetbe és így az oktatási intézmények tervezési koncepcióiba is beszivárogtak. Típustervek továbbra is születtek, azonban kötelező használatukat eltörölték. E helyett kötelező tervezési előírások születtek az oktatási intézmények településtervezési követelményeire, a helyiségek számára, a berendezésre stb., ettől azonban a beruházóval való közös megegyezés alapján el lehetett térni.[9]
Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 1968-ban iskolaépítési kutatási munkát kezdeményezett, amibe pedagógusokat, hatósági szakembereket és építészeket is bevontak. A kutatócsoportban olyan tapasztalt tervezők dolgoztak, mint Jeney Lajos, Kismarty Lechner Kamill, Reischl Péter és Szrogh György. Korszerű, előregyártott, iparosított építési módszereket kívántak alkalmazni. Az iskolaépületek tervezésénél a flexibilitás volt a hívószó: a belső terek legyenek szabadon változtathatók, legyenek többcélú helyiségek, jelenjen meg a bővíthetőség és a mozgathatóság.[10] Az innovatív megoldások között úttörőnek számított Jeney Lajos Keceli Komplex Nevelési Központjának terve, amely eredetileg általános iskolát, 100 férőhelyes óvodát, könyvtárat, konyhát, egy 400 fős éttermet, művelődési házat, napközit és sportpályát foglalt magában, pénzügyi okokból azonban csak az iskola és a művelődési ház épülhetett meg.[11]
A házgyári panelos építési technológia gazdaságos és gyors építkezést tett lehetővé, így az új városrészek készítésénél fontos szemponttá vált, hogy ugyanolyan metódussal lehessen a társasházak közé ékelni az oktatási-nevelési intézményeket is.[12]
Az 1970-es évektől a könnyűszerkezetes építési módok is egyre nagyobb teret nyertek, a panelhoz hasonlóan rugalmas alkalmazhatóságuk okán. A FŐBER 1970-ben megbízta az IPARTERV-et, hogy a hazai gyártásra alapozva dolgozzon ki egy olyan könnyűszerkezetes építési rendszert, amely alkalmas lakótelepi iskolák, óvodák, bölcsődék létesítésére. Ennek első megvalósult példánya Budapesten a zuglói 24+6 tantermes általános iskola volt. Kévés György a tantermi szárnyat egy nyaktaggal kötötte össze a tornaterem szárnyával, amelyben a gépészet és a konyha is helyet kapott. Az 52 m2-es osztálytermek bilaterális megvilágításúak.[14]
A kormányzat megvette az Angliából származó CLASP-rendszert, amit külföldön is közintézmények esetében alkalmaztak. Magyarországon 1977-ben adták át a székesfehérvári Fehér Delfin iskolát, amely a CLASP-H1 építőrendszerrel készült prototípusként. 1976–81 között a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet (TTI) több mint 20 különböző köznevelési központ és komplex nevelési-művelődési központ terveit készítette el. Az „építőkockák” jól variálhatónak bizonyultak, ami az építészeknek is szabadabb tervezési keretet biztosított.[15]
A különböző technológiákat, típusterveket és egyedi megoldásokat is felvonultató, későmodern iskolaépítészet a rendszerváltás idején az állami tervezővállalatokkal együtt szűnt meg.
Cikkünket a gyűjteményünkben található TEMEO brigád naplójából egy iskolakezdésre vonatkozó bejegyzéssel zárjuk:
Felhasznált források:
21324: A Magyar Népköztársaság Országos Típusterveinek Katalógusa
TS841: Kecel Komplex Nevelési Központ programterv, Kutatási archívum
DKT/OÉMT/ÁÉTV/-20/2: Budapest, VIII. Kerepesi út iskola tervek, költségvetés
DKT/OÉMT/BTI/-5314: Budapest, VIII kerület Vas utca 9-11. Széchényi István Szakközépiskola. Felmérés és felújítási javaslat. Szakvélemények, manuálé.
DKT/OÉMT/IPARTERVPAUSZ/-C-99/4070/8: Budapest, XIV. Zugló 24+6 tantermes általános iskola engedélyezési terv
Felhasznált szakirodalom:
Callmeyer Ferenc: A CLASP-H1-től az ALBA-CLASP-ig. Magyar Építőipar, 31. évf. 4. sz. (1982)
Iskolaépítészet Magyarországon. Szerk. Dúll Andrea–Somogyi Krisztina–Tamáska Máté. Bp. 2021.
Jeney Lajos: A jövő iskolaépítése. Magyar Építőművészet, 18. évf. 3. sz. (1969)
Kévés György: Budapest Zugló, 24+6 tantermes általános iskola. Magyar Építőipar, 23. évf. 1. sz. (1974)
Kismarty Lechner Kamill: A II. világháború utáni iskolaépítés néhány adata. Magyar Építőművészet, 78. évf. 3. sz. (1987)
Pirity Ádám–Kissfazekas Kornélia: Tipizált térrendszerű és szerkezetű aulás általános iskolák Magyarországon az államszocializmus idején. In: Építés – Építéstudomány 51. évf. 1-2. (2023)
Pukánszky Béla: Az 1945 utáni magyar iskoláztatás története. IN: Pukánszky Béla–Németh András: Neveléstörténet. Bp. 1996.
[1] Sanda István Dániel: Az iskolai tér, iskolaépítészet a századfordulón. Különös tekintettel a Bárczy-féle iskolaépítési programra. In: Iskolaépítészet Magyarországon. Szerk. Dúll Andrea–Somogyi Krisztina–Tamáska Máté. Bp. 2021. 52–53.
[2] Sanda István Dániel: Az iskolai tér, iskolaépítészet a századfordulón. Különös tekintettel a Bárczy-féle iskolaépítési programra. In: Iskolaépítészet Magyarországon. Szerk. Dúll Andrea–Somogyi Krisztina–Tamáska Máté. Bp. 2021. 64–65.
[3] Sanda István Dániel: Iskolaépítészet a két világháború között. Különös tekintettel gróf Klebelsberg Kunó népiskola-építési programjára. In: Iskolaépítészet Magyarországon. Szerk. Dúll Andrea–Somogyi Krisztina–Tamáska Máté. Bp. 2021. 107.
[4] Sanda István Dániel: Iskolaépítészet a két világháború között. Különös tekintettel gróf Klebelsberg Kunó népiskola-építési programjára. In: Iskolaépítészet Magyarországon. Szerk. Dúll Andrea–Somogyi Krisztina–Tamáska Máté. Bp. 2021. 115.
[5] Sanda István Dániel: Iskolaépítészet a két világháború között. Különös tekintettel gróf Klebelsberg Kunó népiskola-építési programjára. In: Iskolaépítészet Magyarországon. Szerk. Dúll Andrea–Somogyi Krisztina–Tamáska Máté. Bp. 2021. 126–127.
[6] Pukánszky Béla: Az 1945 utáni magyar iskoláztatás története. IN: Pukánszky Béla–Németh András: Neveléstörténet. Bp. 1996.
[7] Benyovszky-Géczi Zsuzsanna: A nevelési központok koncepciója Jeney Lajos munkássága alapján. In: Iskolaépítészet Magyarországon. Szerk. Dúll Andrea–Somogyi Krisztina–Tamáska Máté. Bp. 2021. 166.
[8] Kismarty Lechner Kamill: A II. világháború utáni iskolaépítés néhány adata. Magyar Építőművészet, 78. évf. 3. sz. (1987) 25.
[9] Benyovszky-Géczi Zsuzsanna: A nevelési központok koncepciója Jeney Lajos munkássága alapján. In: Iskolaépítészet Magyarországon. Szerk. Dúll Andrea–Somogyi Krisztina–Tamáska Máté. Bp. 2021. 166.
[10] Jeney Lajos: A jövő iskolaépítése. Magyar Építőművészet, 18. évf. 3. sz. (1969)
[11] Benyovszky-Géczi Zsuzsanna: A nevelési központok koncepciója Jeney Lajos munkássága alapján. In: Iskolaépítészet Magyarországon. Szerk. Dúll Andrea–Somogyi Krisztina–Tamáska Máté. Bp. 2021. 175.
[12] Pirity Ádám–Kissfazekas Kornélia: Tipizált térrendszerű és szerkezetű aulás általános iskolák Magyarországon az államszocializmus idején. In: Építés – Építéstudomány 51. évf. 1-2. (2023) 85.
[13] Köszönjük Rádli-Bóka Melinda segítségét az iskola beazonosításában!
[14] Kévés György: Budapest Zugló, 24+6 tantermes általános iskola. Magyar Építőipar, 23. évf. 1. sz. (1974)
[15] Callmeyer Ferenc: A CLASP-H1-től az ALBA-CLASP-ig. Magyar Építőipar, 31. évf. 4. sz. (1982)