Építésügyi portál

Évzáró cikkünkben a 20. század második felének karácsonyi ünnepkörét igyekeztünk körbejárni fotótári gyűjteményünk segítségével, kezdve a Mikulástól a karácsonyon át egészen szilveszterig. Minden kedves olvasónknak áldott, békés ünnepeket kívánunk! Az 1950-es években számos korábbi ünnepnap került átformálásra, többek között a Mikulás napja és a karácsony is. Ugyan „Tél apó” már Arany János 1850-ben íródott Téli vers című alkotásában is szerepelt, de a Mikulást váltó Télapó figuráját csak a Rákosi-korszak vallásellenes légköre tette elterjedtté, mint a szláv kultúrkör „Fagyapó” alakjának magyarosítása. Ez a verzió egészen az 1980-as évek végéig megmaradt. A hagyomány szerint december 6-án, Szent Miklós napján ajándékozza meg a gyermekeket ez a kedves, jóságos lény. Az állami tervezővállalatoknál dolgozók gyermekei részére minden évben szerveztek Télapó ünnepséget, ahol a kicsik rajzokkal, versekkel és énekkel várták a látogatót, aki apró csomagokkal ajándékozta meg őket. A meglepetést követően általában valamilyen műsorral is kedveskedtek a gyermekeknek, mesefilm, játék vagy koncert formájában.

Siófokon Fényes Elek adatai szerint 1851-ben még csak 12 zsidó lakos élt, a helyi hitközség 1862-es megalapítását követően azonban gyorsan gyarapodott a létszámuk. A közösség számára a város központjában, a vasútállomás és a római katolikus templom szomszédságában emeltek zsinagógát, a mai Széchenyi utcában. Az üdülőváros az izraelita felekezetűek kedvelt nyaralóhelyévé vált a két világháború között. Az eredeti épület főhomlokzata a késő romantika jegyeit hordozta magán, a széleken csúcsban végződő hatszögoszlopokkal. A homlokzat háromtengelyes volt, az oromzati körablak fölött a mózesi kettős kőtábla volt látható. Az oldalhomlokzatok falsíkját fejezetes falpillérek tagolták, közöttük négy, íves záródású ablakkal.