Publikációk
63.5 centiméter. Pontosan ekkora magasságkülönbséget mutat a Velencei-hegység két szintezési alappontja, amelyek egymástól ugyan alig néhányszáz méterre fekszenek, viszonyítási alapként szolgáló, Európa magasságait és mélységeit meghatározó alapszintjeik között viszont 2343 km feszül. Az egyik az olaszországi Trieszt, a másik az oroszországi Kronstadt városában fekszik. Korábban területenként eltérően határozták meg a „magasságot”, magasságokat, Magyarországon például a budai vízmérce nulladik fokához képest számoltak, mértek. Mára általánossá vált, hogy a területhez legközelebb eső középtenger-szinthez képest határozzuk meg a területi egységek mélységét és magasságát.
A geodézia, a Föld alakját és méretét, a Föld felszínét, a felszíne alatt és felett található természetes és mesterséges tereptárgyak felmérését vizsgáló tudományának célja többek között a helymeghatározás. Nyelvi tanulmányainkra visszagondolva: nem írhatnánk körül, hogy hol van a plüssmackó, a kiscica és a labda, ha nem lenne szék, asztal vagy doboz, amihez képest meghatároznánk annak helyzetét. A dobozon, a dobozban, a doboz mellett, a doboztól jobbra vagy a doboztól balra, a doboz alatt… Hely nem határozható meg viszonyítási alap, azaz vonatkoztatási rendszer nélkül. Közigazgatási térkép, települési térkép, autóstérkép, turistatérkép, történelmi térkép, katonai térkép, növény-és állatföldrajzi térkép… mindegy, hogy az offline világban hajtogatjuk a gyűrűs térképet, hogy az online térben kattintgatunk a GoogleMaps-en, a térképen való ábrázolás minden esetben vertikális és horizontális, azaz magassági és hosszúsági tengelyek mentén történik.
A geodézia vonatkoztatási rendszerei horizontális és vertikális, azaz magassági és szélességi tengelyeken alapulnak, amelyek könnyűszerrel elképzelhetők az ötödik osztályos kockás füzetbe vonalzóval olyan gondosan rajzolt koordináta-rendszerben, origóval, kezdőiránnyal és sodrásiránnyal. A geodézia vízszintes koordináta-rendszereit kezdetben dél-nyugat, ma észak-kelet tájolású égtájrendszerhez kötjük, függetlenül attól, hogy azok országos, területi vagy települési, esetleg speciális és lokális, például ipartelepekhez kötődő rendszerek. A magasságot mérő koordináta-rendszerek alapját a tengerszint adja: a képzeletbeli víz hullámzó, habzó, csillogó tükre a vízszintes X-tengely, a víztükörtől felfelé vagy lefelé haladó tárgy a függőleges, tehát a tengervizes X-tengelyre merőleges Y-tengely. Annak érdekében, hogy a különböző helyen, különböző időben, de ugyanazon módszerrel készülő koordináta-rendszerek számolása, mérései egymással rezonáljanak, szükségszerű egységes rendszerben elkészíteni azokat. Ha a gömbölyű-ovális Föld felszínét síkba ültetjük át, óhatatlanul apróbb torzulások keletkeznek, de a vetülettan tudományába tartozó vetítéssel járó torzulásokat korlátok közé szoríthatjuk: a cél, hogy a vetítésből származó hossztorzulás ne lépje túl az 1:10.000, azaz 10 cm/1 km-t. Magyarországon +26 cm/1 km eltérésről beszélhetünk.
A feltérképezni kívánt részletpontok koordinátáit, hogy azok egyáltalán jelölhetővé váljanak, már valamilyen ismert koordinátájú ponthoz képest tudjuk csak meghatározni – ezek a viszonyítási alapként használatos pontok az alappontok, ezek sokasága pedig alappont-hálózatokat alkot. A magyarországi alappont-hálózat csaknem 40.000-ből alappontból áll.
Az alappontok elhelyezkedésük szerint lehetnek terepszinti-vagy magaspontok – aki látott már falakból kitörő bronzcsapot vagy rakparton pihenő vasszekrényt, az találkozott már terepszinti alapponttal, de olyan hétköznapi tereptárgyak, mint templomtornyok, gyárkémények, mérőtornyok vagy kilátók is képezhetnek alappontot, mégpedig magaspontot. Az alappontok hierarchiája öt különböző pontcsoportot különböztet meg: országos szintű, vagyis első-, másod-, harmad- és negyedrendű, illetve felmérési, azaz ötödrendű pontokat.
Az alappontok kijelölésénél a legfontosabb szempont az állandóság, ezért általában tektonikai mozgásoktól nem érintett helyen történik. A háromszögelési pontok rögzítése egyszerre történik a föld alatt és a föld felett. A föld alatti jelzés egy kereszt fölé hordott „salakot”, azaz tégla-, cserép- és üvegtörmeléket jelent, a föld feletti jelzés a földből 20-90 centiméterre kiálló kőoszlop, amelynek tetején a bemért pont kereszttel kerül jelölésre – a keresztre merőlegesen ólomcsapot helyeznek. Efölé épül az a kőgúla, aminek csúcsa a föld feletti és a föld alatti keresztjelzéssel egy vonalban áll.
Az első átfogó hazai szintezést az 1873 és 1913 közötti négy évtizedben végezték az Osztrák-Magyar Monarchia területén, Magyarországon ugyanúgy, mint az osztrák és a cseh tartományokban, illetve Horvátországban. A munkát a Közép-Európai Fokmérés, a ma is működő Nemzetközi Geodéziai Szövetség elődje kezdeményezte, a kivitelezés azonban a bécsi Katonai Földrajzi Intézet tisztjeire hárult. Ekkor az Adriai-tenger középszintjét a trieszti Molo Sartorio tengerszint-megfigyelő mércéje adta, amelynek 1875-ös évi középértékén áthaladó szintfelületét állították irányadóul.
A magyarországi geodéziai magasságmérés alappontja az ország földtörténetileg legidősebb, csaknem 300-350 millió éves, legszilárdabb, nagyrészt gránitból álló képződményénél, a Velencei-hegységnél található nadapi szintezési ősjegy lett, amelynek Adriához viszonyított tengerszint feletti magassága 173 (173.8385) méter.
„Locus perennis – iligentissime cum libella librationis, quae est in Austria et Hungaria confecta, cum mensura graduum meridionalium et parallelorum, quam europeam vocant, erectum MDCCCLXXXVIII” – olvasható az „adriai” obeliszk talapzatán. A réztábla, amelyen korábban a következő fordítás állt: „Az európai fokméréssel kapcsolatban, Ausztriában és Magyarországon a hosszúsági és szélességi körök mentén végrehajtott nagyszabatosságú szintezéssel meghatározott állandó jellegű alappont létesült 1888-ban”, eltűnt. Az alappont, a locus perennis azonban megmaradt. Kiválasztásánál és kialakításánál elsődleges szempontot jelentett, hogy a természeti és az emberi erők által érintetlen, érintetlenségében állandóságot képviselő helyszínt találjanak. Ahogy a réztábla elkallódott, ledőlhet az oszlop is – elrozsdásodhatnak a láncok, elsorvadhatnak az elé ültetett virágok, azonban a faragott gránitlap, amelyet magából az időtlennek tartott hegységből hasítottak ki, hogy századmilliméter-pontosságú szintezését csiszolt felületébe véssék, örök.
Az Osztrák-Magyar Monarchia területén ekkor egyébként összesen hét szintezési alappont meghatározására került sor: a nadapi mellett a romániai Turnu Rosiunál (Vöröstorony), az ukrajnai Rahivnál (Rahó), a szlovákiai Vrutkynál (Ruttka), a csehországi Lisovban, a szlovéniai Maria Rastnál és az olaszországi Fortezzánál állnak a szintjelzők, amelyek később elsődleges és másodlagos alappont-hálózatok alapjául szolgáltak. A korszakban berobbanó infrastrukturális fejlődés, a szárazföldi- és a vízi úthálózat, a vasúthálózat kiépítésének alapját adták. Az így kialakult, 22.865 km hosszú, 16.652 megjelölt alappontot számláló alappont-hálózat nem csak a Monarchia, de Kelet-Közép-Európa szintezését is meghatározta.
Az 1920-as években megismételték az 1880-as években végzett nadapi méréseket, amikor is kiderült, hogy a velencei ősmasszívum korántsem olyan masszív, mint gondolták: az eltelt csaknem fél évszázadban az ősjegy tengerszint feletti magassága 173.8385 méterről 173.8700 méterre változott, ami 3.2 centiméteres „növekedést” jelentett. Ettől kezdve 15-20 évenként megismételték a mérést, s a szomszédos országok szintezési hálózatainak Nadapra vonatkozó adatainak összehasonlításából kiderült, hogy az alappont évi 0.4 mm-t emelkedik. Általában. Általában, mert magasságváltozásának üteme nem meghatározható, vannak évek, amikor gyorsabb, vannak évek, amikor lassabb, sosem állandó. Az elmozdulások ÉK-DNy-i irányúak.
Nadap I. mellett 1951-ben megszületett Nadap II. Bendefy László irányításával épült ki az az új szintezési hálózat, ami hét újabb alappontot jelölt ki. A kétszáz méterrel arrébb újabb, sziklaüregbe elhelyezett, fedlapokkal védett, őrpontokkal ellátott szintezési gombok magasságát a nadapi, adriai ősjegyhez viszonyítva számolták ki és „vésték kőbe” – az új alappont-hálózat kiépítése közben zajlott a szintezési rendszerek cseréje: az 1960-tól életben lévő Balti-tengeri, azaz kronstadti középvízszint-mérték szerint. Így alakult, hogy Nadap két alapponttal, az adriaival és a baltival is büszkélkedhet.
Az egykori kőbánya területén álló szintezési ősjegy ma is kedvelt kirándulóhely – a nadapi templom mellől induló turistaútvonalat követve alig negyedóra séta alatt meglátogatható, tovább haladva pedig az Angelika-forráshoz, majd a pákozdi várhoz érkezünk.
Felhasznált irodalom:
Juhász Réka: Locus perennis – örök hely, Nadapon. Elérhetőség: https://lechnerkozpont.hu/cikk/locus-perennis-orok-hely-nadapon, utolsó megtekintés: 2024. 02. 07.
Dr. Busics György: Adalékok a nadapi szintezési főalappontok történetéhez. Székesfehérvár, 2013.
Dr. Busics György: A Nadap magassági főalappont, a Kárpát-medence magyar különlegessége c. előadása. A PowerPoint-prezentáció elérhető: https://www.mfttt.hu/mftttportal/index.php/letoltes/doc_view/68-nadap-magassagi-falappont-a-karpat-medence-magyar-kulonlegessege, utolsó megtekintés: 2024. 02. 07.
Takács Bence: Geodézia építészeknek – jegyzet. Elérhetőség: https://edu.epito.bme.hu/local/coursepublicity/mod/book/view.php?id=46741&chapterid=15, utolsó megtekintés: 2024. 02. 07.
Szintezési Ősjegy Nadapon – hogy is van ez? Elérhetőség: https://velenceito.info/cimlapon/szintezesi-osjegy-nadapon-hogy-is-van-ez/, utolsó megtekintés: 2024. 02. 07.
Felhasznált források:
Bogsch-Csengeri: Hétvégi pihenés a Velencei-tó mellett. Élet és Tudomány, 6. évf. 23. sz. 1951. június 6.
Horváth Andor: Térképészeti tudnivalók. Természetjárás, 4. évf. 6. sz. 1958. június 01.
Tátrai Rupert: Hogyan mérik a hegyek magasságát? Turista Magazin, 17. évf. 7. sz. 1971. július 01.
Bojtár Ottó: A nadapi „ősjegy”. Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1976.
Stossek Balázs: Hírek a Dr. Entz Ferenc Mezőgazdasági Szakgimnáziumból. Velencei híradó 26. évf. 9. sz. 2018. szeptember 1.