A Balatonalmádi és Veszprém között fekvő település, amelynek első említése 1269-ből származik, egy a középkori Magyarország királyi kiváltságos falvai közül. A legkorábbi fennmaradt adóösszeírás szerint a csaknem 50 kisnemesi család alkotta közösség mentesült az úrbéri szolgáltatások alól, azonban fegyveres szolgálattal tartoztak mindenkori uralkodójuknak. Az újkorban az elnéptelenedő, majd újra betelepülő, önállóságukat elvesztő, majd újra visszanyerő települések történeti útját járta. Ma már nem mint egykori kiváltságos, a vármegye legnépesebb egytelkes településeként tartjuk számon – szellemvárosként él köztünk, noha nem a falu, csak a falu mellett álló szovjet laktanya vált lakatlanná, üressé, romossá.