Publikációk
A balatoni későmodern építészettel, ezzel a különleges és egyedi karakterű, főként szezonális épületeket létrehozó irányzattal az elmúlt évtizedben már több írás is foglalkozott. Sőt, Wettstein Domonkos Balatoni építészet címen készített egy összefoglaló kötetet a témában 2022-ben. Ebben kitért a ma még sajnos az épület nívójához méltatlan állapotban lévő tihanyi révre is, melynek tervei elérhetőek a Dokumentációs Központ Tervtárában. Mivel itt a nyári szünidő, a balatoni nyaralások szezonja, újból gyűjteményünknek ehhez az örökzöld darabjához nyúlunk.
A tervtárban való gyűjteményrendezés során olyan pausztekercs került elő a rév épületével kapcsolatosan, amely fellelt állapotából kiindulva a 60-as évekbeli UVATERV tervtárba való leadása óta nem volt kinyitva. Ilyen dokumentum megtalálása nagy izgalom számunkra, hiszen olyan részletek derülhetnek ki, amelyek addig rejtve voltak a hazai építészettörténet-írás számára. Ez az apropója annak, hogy már egy több ízben tárgyalt épülettel foglalkozunk ismételten. A most fellelt tekercs az épület 1:50-es arányú engedélyezési tervcsomagjának része, amelynek érdekessége, hogy a csészealj alakú épület kiszolgáló helyiségeinek elosztása 1960 novembere és decembere között módosult. Ezt a két alaprajzi tervváltozatból tudhatjuk, leírás nem kapcsolódik hozzájuk.
Hogy miért csak a tervekből? Ennek oka maga a történelem. A rendszerváltozást követő években a legtöbb nagy állami tervezővállalat vagy megszűnt, vagy átalakult, és a hosszú évtizedek alatt felhalmozódott tervek tárolása egyre nehézkesebbé vált. Sokszor dohos pincékben, a műtárgyvédelmileg nem megfelelő körülmények miatt megsemmisültek dokumentumok, gyakran eláztak vagy közvetlenül, vagy a pincehelyiségek túl magas páratartalma miatt. Az UVATERV egyik tervtára esetében az állományt egy megszűnt TSZ-telep régi magtárának beázó épületébe szállították a rendszerváltás környékén, a tihanyi, illetve a szántódi rév épületterveinek szöveges munkarészei valószínűleg így veszhettek el. Mind a tihanyi, mind a szántódi rév épületének vezető tervezője Dianóczky János, a vállalat egyik kiemelkedő építésze volt, az UVATERV több jelentős munkája is az ő nevéhez kötődik. A cég – Út- és Vasúttervező Vállalat – főként a nevében is szereplő szakágak és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra tervezésével foglalkozott: hidak, metrók, vasútvonalak, pályaudvarok, autópályák, kikötők, postahivatalok tervezése volt a fő profilja.
Dianóczkynak a tihanyi oldal tervezésénél adottságként kellett vennie az üzletsor épületét, aminek tervezése és helykijelölése hamarabb megtörtént, mint magának a későbbi jellegzetes formájú kikötőépületnek. A Brüsszeli EXPO-ról hazatérő könnyűszerkezetet kellett újra felhasználnia: ez egy olyan tetőforma volt, amely középcsatornás szétnyitott legyezőszár formát alkot, ehhez egy vasbeton pergolával csatlakoztatta a legyezőszár formavilágot felvevő köralapú, homorú kúp lefedésű kikötőépületet. A kikötő köralapú váróépületét az üzletsor középtengelyéhez viszonyítva 45 fokos szögben forgatta el a révre való tökéletes kilátás kedvéért. A kúp alátámasztását a kúp szélétől visszaugratva az üvegfal síkjában elhelyezkedő vaspillérek biztosítják, ettől pedig olyan hatást kelt a kúpforma, mintha lebegne. A kúp közepe enyhén eltolt a kör középtengelyéhez képest, így a konzolos rész jobban kinyílik a fő látvány felé. Talán a történeti építészet hatására a kúp közepe opeion-szerűen nyitott, amely alatt egy vízmedence található, ahova a tetőről összegyűlt az esővíz. Ez azonban nem az opeion szélén folyt le, hanem egy egyedi tervezésű és vonalvezetésű majolika lefolyón, amely formája igyekezett elkerülni a pilléres alátámasztás keltette hatást, hiszen így a homorú kúp „lebegéses” játéka veszett volna el a szerkesztésből.
Télre ez a felülvilágító pedig ideiglenes fedést kapott. A fellelt tervcsomagból érdekességként kitűnik, hogy a tervező eredetileg társművészeti alkotást is elhelyezett volna. Ennek egyik oka az ún. kétezrelékes törvény lehetett. Az épület homlokzatára be is rajzolt egy absztrakt faldíszt, azonban a Képző- és Iparművészeti Lektorátus ma a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetben található gyűjteményében a tervezett műalkotásnak nincsen dokumentumokkal alátámasztható nyoma, így valószínűleg csak egy építészi szándék megjelenését olvashatjuk le a tervlapról.
Mára az épület minden egyedi karakterétől megfosztott lett, eredeti funkcióját elvesztette és a 2000-es években kezdődő, Magyarországtól tájidegen, úgynevezett mediterrán stílus térnyerésének áldozatául esett. Filigrán üveghomlokzatát hőszigetelt üvegre cserélték, a homorú kúp tetejére pedig egy kisebb domború kúp emeletráépítést tettek. Az eredetileg világoskék hódmezővásárhelyi majolikával burkolt falakat „flinstone” kővel burkolták, a kúp világossárgára festett nyersbeton felületét pedig pasztellsárga dryvit vakolattal látták el. Pizzéria nyílt benne, azonban mára már több éve üresen áll. Úgy tűnik, a tihanyi rév várójára, valamint a „testvér” szántódi rév épületére is – amelyet szintén Dianóczky tervezett – szakszerű helyreállítás vár, mintául a tihanyi öregkikötő és környezetének 2014-es megújulása szolgálhat.
Felhasznált források:
Tihanyi rév hajókikötő kiviteli terve. UVATERV/Dianóczky János, 1960. – Dokumentációs Központ tervtára
Üzletsor és hajóállomás, Tihany-rév. Magyar Építőművészet, 1963/5. 46.
Zákonyi Ferenc: Tihany és környéke. Panoráma,1965.
Wettstein Domonkos: Balatoni építészet – Stratégiakeresés a huszadik században
Garai Péter: Múlt és jövő a nyersbeton-építészetben
Építészkorzó: Tima Zoltán építésszel beszélget Csontos János
balatoniepiteszet.hu
Dr. Hajtó Ödön: Utasváró épület a Tihanyi révnél
Dunántúli Napló, 1966. augusztus 11.