Káptalanfüred – táborozás, mozizás, békakuruttyolás a vöröskő birodalmában

Káptalanfüredről legtöbben nem hallottak, nem egy frekventált célpontja a Balaton északi partjához látogatóknak. Aki ismeri, annak általában (úttörő)táboros élményei vannak, hiszen évtizedeken keresztül sok budapesti kerületnek és vidéki városnak itt volt a gyermekek üdültetését szolgáló tábora. 

A kezdetben Alsóörshöz, majd 1950-től Balatonalmádihoz tartozó terület kőbányáját már az 1840-es években említik, ahol a környékre olyannyira jellemző vöröskövet bányászták. Aki Balatonalmádiban, Káptalanfüreden megfordul, rengeteg épület, nyaraló, fal, emlékmű, geológiai képződmény esetében láthatja ennek nyomait. A valaha volt agyagbánya helyén mesterségesen hozták létre később a Köcsi-tavat, mely némi túlzással a környék „központja”, jellegzetessége lett. A változatos növény- és állatvilággal rendelkező kis tavacska látott szebb napokat is, jelenleg leginkább egy mocsaras, nádas terület, melyet egy bájos tanösvény vesz körül.

Az 1930-as évek táján fedezték fel Káptalanfüredet mint nyaralóhelyet, olyannyira, hogy 1938-ban a Belügyminisztérium gyógy- és üdülőhellyé nyilvánította, és ekkor már vasútállomása is volt. 1938-ban létre is hozták a Káptalanfüredi Fürdőegyesületet a környék villatulajdonosai. Az Egyesület kisebb megszakításokkal különböző formában azóta is létezik, nagy odafigyeléssel óvják-védik a környék értékeit. 

Eleinte sátras cserkész- és ifjúsági táborokat tartottak a környéken, majd az 1960-as évek második felétől a KISZ fantáziát látott az úttörőtáborok kialakításában. Ehhez viszonylag nagy, még beépítetlen terület állt rendelkezésre, így számos kerület és városi tanács telepítette ide ifjúsági táborát. Ezek már a kor elvárásainak részben megfelelő faházas, fél-komfortos létesítmények voltak, viszonylag modern kialakítással. A táborok létrehozásában is részt vett Fenyvesi Dezső, Kispest volt tanácselnökének visszaemlékezése jól tükrözi a folyamatot: „Akinek része volt már hasonlóban, az tudja, hogy egy zöldmezős, infrastruktúra nélküli területen a követelményeknek megfelelő színvonalas, a táborozás élményét biztosító gyermeklétesítmény megvalósításához pénz, szakértelem, csapatmunka és a feladat lelkes vállalása is szükséges. Munkatársaimmal együtt ezekből csupán az utóbbival rendelkeztünk.” Mégis sikerült olyan táborokat kialakítani, amelyek utána évtizedekig adtak élményt és a balatoni nyaralás lehetőségét a gyerekeknek.

Az 1970-es, 80-as években virágzott Káptalanfüred: a táborok tele voltak gyerekekkel, egyre több nyaraló épült a környéken, a strand zsúfolásig megtelt, és az infrastruktúra is nagyot fejlődött. Kiépült a csatornahálózat, a településrész rendelkezett bolttal, postával, több étteremmel, cukrászdával, trafikkal, sőt egy kertmozit is létrehoztak. 

Az itt nyaraló tizenévesek a Köcsi-tótól pár méterre fekvő kertmoziban – folyamatos békakuruttyolás közepette – láthatták először a Házibulit vagy az akkor nagyon népszerű Bud Spencer-filmeket. A mozi 2013-ban zárt be véglegesen, azóta az ott hagyott vetítőgépeivel, gazzal benőtt padjaival szomorú mementója a környék valaha volt virágzó napjainak, ugyanakkor bíztató, hogy épp tervezi a megmentését a Pro Káptalanfüred Egyesület.

Itt, a tó és a mozi párszáz méteres körzetében táboroztak évtizedeken keresztül – a teljesség igénye nélkül – Gyömrő, Kispest, Győr, a VIII. kerület, Szeghalom, Oroszlány, Törökszentmiklós, Szolnok, Nyírbátor városának fiataljai. A VÁTI által 1980-ban készített tanulmányterv szerint akkoriban összesen 1650 gyermek tudott a káptalani táborokban nyaralni. E dokumentum tanúsága szerint egy, az üzemeltetők által kitöltött kérdőív alapján legfontosabb fejlesztési iránynak a „megfelelő méretű sport- és játszóterületek kijelölése” bizonyult. Emellett igény mutatkozott a közös, központi területek kialakítására, amelyek az egységes üzemeltetést segíthették (központi konyha, egészségügyi létesítmény, ABC áruház stb.).

A Dokumentációs Központ terveit, anyagait kutatva láthatjuk, hogy a kezdeti lelkesedés és gyors kialakítás később több utómunkát, felújítást tett szükségessé.

Egy, a VIII. kerületi táborra vonatkozó 1969-es dokumentum tanúsága szerint is „a Káptalanfüreden létesített Bp. VIII. ker. Ifjúsági Tábor (…) jelenleg ideiglenes létesítményekkel üzemel. Csupán két melléklétesítmény (illemhely) épült meg végleges formában.” A szeghalmi tábor esetében is a konyhát kellett bővíteni, láthatóan nem tudta kiszolgálni az eredetileg kialakított egység a kb. 100 fős gyereksereget. Folyamatos korszerűsítést, fejlesztést igényeltek a táborok, melyek olyan sűrűn épültek a Köcsi-tó környékén, hogy külön transzformátorállomás állt rendelkezésre az áramszükséglet biztosításához. 

E táborok közül a Dokumentációs Központ gyűjteményében a XIX. kerületi, kispesti tábor kialakítása a legjobban dokumentált. 1969-ben kapta meg a Tanács a KISZ-bizottságtól a telepítéshez szükséges engedélyt. De már pár évvel később, 1976-1978 táján szükségessé vált a csatornahálózat, szennyvízelvezetés korszerűsítése, kialakítása, a tábor épületeinek, tereinek bővítése. A tervekből látható, hogy 200 fő napi fürdő- és mosdószükségleteit kellett megoldani: mosdó-zuhanyzó-wc telepítése vált szükségessé, emellett a főbb épületeket is bővíteni kellett. A feladatot az UVATERV kapta. A gyűjteményben fellelhető, Dianóczky János által készített tervek külső szemlélő számára is „beszédesek”, látványosan és stílusosan ábrázolják a kispesti tábor hangulatát, kialakítását, tájba illeszkedését.

Káptalanfüred jellege az elmúlt pár évtizedben megváltozott, a táborozók nagy része eltűnt, a táborépületek állapota erősen leromlott. Néhány önkormányzat még igyekszik hasznosítani a birtokában lévő ingatlanokat, némi felújítás, állagmegóvás után szállásként adják ki az érdeklődőknek, vagy ők maguk szerveznek oda találkozókat, gólyatáborokat. Több önkormányzat ugyanakkor nem tud mit kezdeni az ingatlannal: felújítani rendkívül költséges lenne ezeket, és a hasznosulás kérdésesnek tűnik. A táborokhoz közel eső településrészen már nincs bolt, trafik, kertmozi, minden szolgáltatás a strandhoz és a partmenti részhez kötődik, nem a Köcsi-tó környéki területekhez. Ugyanakkor a magánnyaralók tulajdonosai, bérlői megtöltik nyaranta a települést, igaz, ha bármire szükségük van, autóval bemennek a pár percre lévő Balatonalmádiba. 

Káptalanfüred története, fejlődései és megtorpanásai jól tükrözik az elmúlt évtizedek társadalmi, nyaralási, szociális szokásait, változásait. 

Felhasznált források:

• DKT/OÉMT/Békésterv/-I4182 - Káptalanfüred, Szeghalmi Úttörőtábor 100 adagos konyha, étterem
• 36482*ÚR - XIX. kerületi Ifjúsági Tábor Káptalanfüred
• DKT/OÉMT/2012/-82 - Káptalanfüred VIII. kerület Ifjúsági Tábor: Elektromos tervek
• DKT/OTTT/BTI/-4523 - Balatonalmádi, Káptalanfüred úttörő nagytábor tanulmányterve
• http://www.geopark.hu/home/bakony-balaton-geopark/ember-es-taj/2260-kaptalanfured
• Kispest a rendszerváltás előtt - Fenyvesi Dezső, Kispest rendszerváltás előtti tanácselnökének blogja