Publikációk
„Elkeseredett háború dúl a művészetek berkeiben.” – írta Fieber Henrik művészettörténész 1912-ben a Magyar Iparművészet hasábjain, utalva egy új művészeti stílus, a szecesszió térhódítására. A 19-20. század elején igen vitatott irányzat volt, ki magyaros, nemzeti jellegét hangsúlyozta, ki ázsiai, idegen formavilágúnak titulálta. Ugyan az első világháború le is zárta a szecesszió rövid fénykorát, az építészetben, a városi szövetben azonban kitörölhetetlen nyomot hagyott.
Talán sokan nem is tudják, hogy az egykori Pszichiátriai Intézet főépületében található kápolna is szecessziós kincseket rejt. A Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda későromantikus stílusban készült épületegyüttese Zettl Lajos osztrák építész tervei szerint 1868-ra készült el.
A gondnoksági épület és a fürdőosztályok között helyezkedik el az egyhajós kápolna, melynek bejáratához egy hosszú, fedett összekötő folyosó vezet. Elsőként Nagy Sándor falképei készültek el. Egyiptomi, bizánci és ókeresztény elemek vegyülnek, a kupolában sugarasan elhelyezve angyalok néznek le a látogatókra.
Az 1914-re elkészült üvegfestmények készítésében nagy szerepe volt a korszak egyik legkiemelkedőbb iparművészének, Róth Miksának, a koncepció azonban Nagy Sándor festőművésznek volt köszönhető. Az ablakok hat méter magasak, és eredetileg két magyar szent tiszteletére szánták őket – ehelyett Nagy Sándor négy részre osztotta az üvegtáblákat és mozgalmas ábrázolásokkal töltötte meg azokat.
|  |
A háromféle üvegablak eredeti állapotában és 1970-ben – A Művészet Kiskönyvtára. Bp. 1978. és Dokumentációs Központ/Fotótár/VÁTI gyűjtemény
Bal oldalon a bűnbeesés és a megváltás jelenetei láthatók. A paradicsomban Ádám és Éva áll a tiltott fa mellett, körülöttük egy őz és egy oroszlán. A fa törzsén felkúszó kígyó fején Szűz Mária tapos, karjában a Megváltóval. Alakját körbeveszik a felkúszó liliomok, feje körül pedig piros rózsák találhatók. A rózsa tövises indákkal fut feljebb, körbefonva a felfeszített Jézust. Kezében az áldozó kelyhet és a monstranciát tartja, szeretete végső tanújeléül. A felfelé törő, hullámzó levegőből emelkedik ki a feltámadást követően.
A következő ablak alján vörös lángtenger közepette egy sír nyílik meg, melyből az ítéletre érkező lélek emelkedik ki, fölötte pedig a világosság és a gonoszság angyala viaskodik. Felettük a megdicsőült lélek az ég felé néz, míg az elkárhozott sírva rejti el arcát. Feljebb két harsonás angyal található, hogy Jézus elé gyűjtse az ítélendőket.
„A legpazarabb toll is zavarba jön, ha taglalni kellene azt az ornamentális gazdagságot, ami itt megnyilvánul. Nem is boncolgatni, élvezni kell.” (Fieber Henrik)
A hat ablak közül a hajóban lévő négy témája megegyezik: a központi ábrázolás egy magasba nyúló, stilizált karácsonyfa gyertyákkal. Ennek szimbolikájáról így írt Róth Miksa:
„E karácsonyfa, gyertyáival – mint a Krisztus által a világra hozott világosság jelképével, hiszen ahogy a gyertya is megsemmisül, miközben fényt sugároz, úgy halt Krisztus kereszthalált az emberek megváltásáért -, szimbolikus ajándékaival, a gyermek Jézus, Jézus szíve, szeráf, a szent kehely és az ostya ábrázolásával, a jeruzsálemi templom megjelenítésével maga is az Élet fája, tehát Krisztus előképe.”
Az üvegfestményeket a II. világháború során kiemelték a keretekből és ládákban, biztonságos helyen tárolták őket, hogy nehogy kárt tegyenek bennük a légitámadások. Az 1950-es évek új politikai berendezkedése azonban más funkciót szánt a szakrális helyiségnek, így először a Gyógyáruértékesítő Vállalat raktára volt, majd bútorraktárként hasznosították. Ennek köszönhetően a vörös és kék színekben pompázó üvegablakok évtizedekig nem kerültek vissza eredeti helyükre.
Az épület hányattatott sorsát jól jellemzi a Dokumentációs Központban található, 1968-as tervcsomag, amely a kápolna hasznosítására tett kísérletet. A megbízás abból indult ki, hogy a belső teret födémmel kell kettéosztani, így a felső részen az Ideg és Elmegyógyintézet betegeinek került volna kialakításra társalgó, az alsó részre azonban nem volt konkrét igény megjelölve.
A számos műemléki épület helyreállításában részt vevő Cser István (VÁTI) nehéz feladattal állt szemben, de összesen három javaslatot dolgozott ki tanulmánytervében. Első, és az „építészetileg és műemlékvédelmi szempontból alighanem az egyetlen ajánlható megoldás” megtartotta az eredeti térhatást és homlokzatot. Így egy 220 férőhelyes nézőtér és karzat kialakítására lett volna lehetőség. A másik két verzió a szerkezet átalakításával és a javasolt térmegosztással operált.
Cser István fotókat is készített a felmérés során, ezeken jól látszik, hogy az ablakkeretek egy része befalazásra került, míg néhány festett üveg kompozíció csonkán szerepelt a helyén. Nagy értéke a felvételeknek, hogy látszódnak rajtuk az eredeti falfestmények, díszítések is, melyek később le lettek festve.
Az átalakítás belsőépítészeti terveit Csatlósi László készítette már 1970-ben, úgy tűnik, addigra már eldőlt, hogy előadóterem lesz a kápolnából. Az összekötő folyosón került kialakításra a 208 férőhelyes ruhatár. Az előtérben a Pannónia Szálloda és Étterem Vállalat által üzemeltetett büfé kapott helyet, melynek berendezéséről a cég gondoskodott. Karfás, mobil sorszékekkel került kialakításra a karzat, így 152 fő elhelyezését lehetett biztosítani. Az oltár helyére színpad került, mögé vetítővászon, az ablakokat pedig függönyökkel takarták el. A tér világítását a műemléki környezethez illően igyekeztek megoldani és két csillárjellegű lelógatott lámpatestet helyeztek el, melyek ma is megtalálhatók.
Arra vonatkozóan, hogy az új funkció mennyire volt sikeres, sajnos nincs forrásunk, de azt biztosan tudjuk, hogy 1971-ben a műemlékvédelmi szakhatóság előírta az üvegablakok visszahelyezését. Azonban a nyílászárókat módosították, a pénzhiányra való hivatkozással pedig egyszínűre festették le a kápolna belső terét, eltakarva ezzel Nagy Sándor freskóit.
Az épület a VÁTI műemléki osztályának köszönhetően megmenekült ugyan a teljes szerkezet visszafordíthatatlan átalakításától, azonban a szűkös pénzügyi keret nem hagyott lehetőséget a megfelelő restaurálási munkálatoknak, amit az ipar- és képzőművészeti alkotások sínylettek meg. A 2000-es évek elején voltak kisebb helyreállító munkálatok, azonban a teljes rekonstrukció még várat magára.
Felhasznált források:
DKT/BTI73/-1706/1-2 Budapest II. ker., Vöröshadsereg útja 116., Országos Ideg- és elmegyógyintézet templom épület felhasználási javaslatához tanulmányterv és manuálék
DKT/BTI73/-1705 Budapest II. ker., Vöröshadsereg útja 116., Országos Ideg- és elmegyógyintézet templom tér átépítése, Belsőépítészeti tervdokumentáció
Felhasznált irodalom:
Fieber Henrik: Új művészeti stílus. Magyar Iparművészet. 15. évf. 9. sz. (1912)
Varga Vera: A kápolna üvegfestményei az „Országos Budai Tébolyda” együttesében. Magyar Építőművészet, 83. évf. 6. sz. (1992)
Mester Éva: A lipótmezei kápolna üvegfestmény-együttesének restaurálása a Velencei Karta tükrében. Műemlékvédelem, 48. évf. különszám (2004)
Gellér Katalin: A lipótmezei kápolna falképei és üvegfestményei. (http://vallasesmuveszet.kre.hu/fejezetek/chapters/VM_01_10.html)