Az év akadálymentes épülete pályázat

Így indult…

„Az év akadálymentes épülete” építészeti nívódíj pályázatot első alkalommal 2000-ben hirdette meg az akkor felelős szervezet, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium Építésügyi Hivatala, az OLÉH. Az épített környezet akadálymentesítésének (1997. Étv, OTÉK) és az esélyegyenlőség tárgykörének (1998. Fot.) jogi újra-szabályozását követően került sor első ízben akadálymentesítésre vonatkozó tervezési segédlet kidolgozására, valamint a nívódíj pályázat létrehozására.

2006-ban az OLÉH megszűnése után a pályázatsorozatot az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Építésügyi és Építészeti Főosztálya újra meghirdette, majd 2007, 2008-ban szünetelt a pályázat. A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Építésügyi és Építészeti Főosztálya 2009-ben újra útjára indította a jelentős elismerésekkel járó nívódíj pályázatot, melynek lebonyolítását mindvégig a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft végezte.

A pályázat célja, feltételei

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 31.§-a - az épített környezet akadálymentesítéséről - volt a kiindulópontja a nívódíj alapításának. A pályázat eredeti célja, hogy feltárja, értékelje és közzétegye az akadálymentesítés kiemelkedő és példaszerű építészeti-műszaki megoldásait, s ezáltal elősegítse a mozgásukban, tájékozódásban korlátozott emberek helyzetének lényeges javítását.

Míg a pályázat-sorozat kezdetén az újonnan megvalósult vagy felújítottközhasználatú épületekkel és azok részletmegoldásaival is lehetett jelentkezni, addig a 3. évben már a Bíráló Bizottság szakmailag elvetette a részletmegoldások lehetőségét, és kifejezetten a komplex megvalósulásokra fókuszált. Nevezetesen olyan pályaművek beérkezését várta, melyek példaértékű, teljes körűen megvalósított építészeti-műszaki megoldásai (pl. rámpák kialakítása, bejáratok megoldása, különböző szintek közötti közlekedési biztosítása, egészségügyi helyiségek példamutató kialakítása stb.) az akadálymentes használatot a jogszabályi követelményeknek megfelelően, komplex módon, kiemelkedő építészeti-kivitelezői színvonalon teljesítették. (A pályázatra nem lehet olyan épülettel jelentkezni, melynél a megvalósítás során építésrendészeti intézkedésre került sor.)

A 2009-es kiírás esetében új feltételként szerepelt, hogy a pályázatra 2009. január 1-je előtt igazoltan megvalósult alkotásokkal, épületek esetében e dátum előtti jogerős használatbavételi engedéllyel rendelkező pályaművekkel nevezhettek. Ennek oka az, hogy a munkák elbírálása során értékelhető legyen, hogy a projektek az általános követelményeken túl, az egyes részlet-megoldások és az épület használati, fenntartási, üzemeltetési feladatait hogyan oldják meg, annak érdekében, hogy kiderüljön, megfelelően betölti-e funkcióját az adott létesítmény.

Az elbírálásnál mindig döntő szempont, hogy az adott pályamű egyaránt magas építészeti színvonalon és az akadálymentesség tekintetében is kiemelkedő műszaki megoldásokkal valósuljon meg.

A Bíráló Bizottság

A pályázatokat a felelős minisztérium építésügyekkel foglalkozó főosztályának vezetője által felkért Bizottság bírálja el. A Bíráló Bizottság munkájában az alábbi szervezetek delegált tagjai vesznek részt: elnök: a főosztály vezetője, tagok: a főosztály vezetője, szakmai témafelelőse, az Egészségügyi Minisztérium, időközben az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, később Szociális és Munkaügyi Minisztérium, a Magyar Építész Kamara, a Magyar Mérnöki Kamara valamint a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége delegált képviselői, továbbá a főosztály vezetője által felkért tag(ok).

A pályázatok eddigi eredményei, megvalósulások

A Bíráló Bizottság általános megítélése szerint az évente lebonyolításra kerülő pályázat fontossága az eredmények megismerésén túl a megoldások népszerűsítésében rejlik, így jelentősen segítheti az akadálymentes környezet megvalósítása terén az előrehaladást, a meglévő elmaradások fokozatos felszámolását. Az eredmények mellett értékesek azok a személyes tapasztalatok, ismeretek, amelyeket a Bíráló Bizottság tagjai a helyszíni bejárásokon szereznek, amelyeket egymással megvitatnak, s amelyeket további munkájuk során, akár a jogalkotásban is hasznosítanak. A Bizottság munkájában fontos a MEOSZ szakértőinek sokoldalú szaktudása, hiteles véleményalkotása.

A kezdetekben a tervezők, az építésügyi hatóságok, és az építtetők többsége is az akadálymentesség követelményét sok esetben csak a kerekesszékkel közlekedők igényeként értelmezték – holott a kényelmes, biztonságos és akadálymentes környezetet minden ember számára alapvető feltétel. A 2004-es pályázatra beérkező munkák esetében még általános probléma volt, hogy a látás- és hallássérültek számára alkalmazott megoldásokat (indukciós hurkok, vezetősávok, nagyméretű kontrasztos eligazító táblák) sok esetben nélkülözték. A 2009-es projektek esetében már látható volt a törekvés, azonban teljes körű megoldások még mindig csekély számmal szerepeltek.

Statisztika

A 2000 óta 8. alkalommal meghirdetett kiírásra összesen 120 projekt érkezett, évente átlagosan 15 db. (10-23 db/év). A pályázó projektek 65%-a utólagosan akadálymentesített, felújított, bővített, átalakított épület.

A pályázó épületek funkció tekintetében az alábbiak szerint alakultak:

Díjazások, elismerések

A pályázatok minden évben sikeresen, eredményesen zárultak le, számos kiemelkedő és példaértékű munka részesült jelentős pénzjutalommal járó díjazásban, valamint erkölcsi elismerésben.

„Az év akadálymentes épülete” címet és a vele járó pénzjutalmat 5 alkalommal, 6 megvalósult projekt érdemelte ki:

Az elismerések összességében az alábbiak szerint alakultak:

Tekintettel arra, hogy az akadálymentesítésben előttünk járó országok is fokozatosan, több évtized alatt érték el mai színvonalukat, valamint, hogy az építészeti-műszaki megvalósulások a társadalmi fejlődésünket is tükrözik, még ha lassan is, de várható, hogy a komplexitás, az egyetemes tervezés alapelveinek és fontosságának népszerűsítésével, térhódításával az épített környezetünk akadálymentesítése és a szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés megfelelő színvonalra emelkedik. Ezért van szükség az előttünk álló hazai és külföldi példák bemutatására, népszerűsítésére, a megszerzett tapasztalatok átadására, eszmecserékre, a résztvevők mind szélesebb körének bevonására a kommunikációba és megvalósításba.

Forrás: Décsei Nóra VÁTI Nonprofit Kft. Információszolgáltatási Igazgatóság