Elektronikus ügyintézés – az ügyfelek választási lehetőségeinek bővítése
Létrehozva: 2012.01.13. | utolsó módosítás: 2012.01.13
A Ket. (a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény) átfogó módosítása az elektronikus ügyintézés koncepcionális megfogalmazását végezte el. Ennek során szakított az eddigi szabályozási gyakorlattal, amely hol kivette, hol visszatette ezeket a szabályokat az eljárási törvénybe. Az állampolgárok információs önrendelkezési jogának széles körű biztosítása, rugalmas és tartós jogi keretek meghatározása, a már kiépült kormányzati infrastruktúra felhasználásával a rugalmas továbbfejlesztés lehetősége és a már működő piaci megoldások bevonhatóságának megteremtése elveinek mentén határozza meg az e-eljárások jövőbeli kereteit.
A szabályozás lényege, hogy nem „egyetlen lehetséges megoldást” kíván a hatóságokra erőltetni, nem teszi kötelezővé a hatóságok részére az elektronikus kapcsolattartást, de az elektronikus ügyintézés lehetőségeinek, alkalmazási területeinek kiszélesítésével, az állam által kötelezően biztosítandó szabályozott szolgáltatások széles körével, a szolgáltató közigazgatás egyszerű, gyors megteremtésének lehetőségével ösztönzi a hatóságokat, hogy a fellépő közigazgatási igényektől és műszaki lehetőségektől függően egyre több ügyben biztosítsanak az ügyfeleknek az elektronikus kapcsolattartásra lehetőséget.
A szabályozás központi eleme a „szabályozott ügyintézési szolgáltatás”, ami valójában inkábbegyfajta e-ügyintézési funkciót, mint a piaciértelemben vett szolgáltatást jelent, hiszen az isszabályozott ügyintézési szolgáltatás, amit a hatóságmaga nyújt ügyfelei számára (pl. saját ügyfelekazonosítása mint szükségszerűazonosításiszolgáltatás).
A szabályozott ügyintézési szolgáltatást vagy a Kormány által kijelölt hatóság (az elektronikus ügyintézési felügyelet) engedélye vagy a hozzá tett bejelentés alapján lehet nyújtani. Mindkét esetben a szabályozott ügyintézési szolgáltatás általános (jogi jellegű) feltételeit jogszabály, illetve műszaki előírás rögzíti. A leglényegesebb szabályozott ügyintézési szolgáltatásokat a törvény határozza meg, de azok köre nem lehet a törvényben teljes körű, hiszen ez a közigazgatási igények- és a műszaki lehetőségektől függően bővülhet.
Az egyik legfontosabb szabályozott ügyintézési szolgáltatás az ún. „ügyintézési rendelkezés” biztosítása, amelyet kötelezően az állam nyújt. Az ügyintézési rendelkezés intézménye újdonság; a korábbi hazai e-ügyintézési modellekben nem volt előképe. Célja, hogy az ügyfeleknek az elektronikus ügyintézés használatával kapcsolatos elvárásaik kifejezésére kényelmes, s egyben számukra magasabb szintű garanciát nyújtó módot biztosítson. Ilyen elvárás lehet az, hogy egy ügyfél kívánja-e egyáltalán az elektronikus ügyintézést használni (hacsak ezt törvény nem teszi számára egyébként kötelezővé). Ha az ügyfél megbízik az elektronikus ügyintézésben, arról is rendelkezhet, hogy milyen azonosítási szolgáltatásokat és szolgáltatókat fogad el. Itt mondhatja meg az ügyfél azt is, hogy a neki szánt üzeneteket hova küldjék, ki tárolja, és ki kézbesíti azokat számára.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy pl. egy hatóságnak, amely elektronikus ügyintézést kíván (vagy köteles) biztosítani, az ügyfelek minden szóba jöhető kívánságát, az összes lehetséges opciót köteles volna informatikailag megvalósítani. A mostanihoz hasonlóan lesz állam által kötelezően biztosított központi szolgáltatási csomag, amit pl. minden e-ügyintézést biztosító hatóságnak tudnia kell alkalmaznia, és lehetnek olyan e-ügyintézési módok, amelyet az ügyfelek bizonyos köre köteles igénybe venni (pl. elektronikus adóbevallás, agrártámogatások igénylése), de ezen túlmenően az elektronikus ügyintézésre csak ott kerül sor, ahol az ügyfél igénye és a hatóság képessége „találkozik”.
Az ügyintézési rendelkezés arra a célra is megfelel, hogy ha az ügyfél úgy gondolja, hogy valamely ügyintézéssel kapcsolatos információját meg kívánja osztani több hatóság között, akkor erre az adatvédelmi követelmények kielégítése szempontjából is egy megbízható forrásként szolgáljon.
Az elektronikus ügyintézési rendelkezés módot ad arra, hogy az ügyfél központosított rendszeres értesítést kapjon a nevében történt elektronikus ügyintézések tényéről, így az értesítési körbe vont eljárási körben felismerhetővé teszi a személyiség-lopással kapcsolatos visszaéléseket.
További fontos elem az összerendelési nyilvántartás. Ez – az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló új törvényi szabályozásra építve – feloldja az eddig az elektronikus közigazgatás kiterjesztésének gátját jelentő ellentmondásos helyzetet, és egyszerre biztosítja a személyes adatok megfelelő védelmét és a nyilvántartások közötti jogszerű adatkapcsolatok egyszerű kialakíthatóságát. A jelenlegi gyakorlattal ellentétben, amely sok esetben adatvédelmi szempontból vitatható megoldásra épül, itt a szakrendszeri nyilvántartások által előállított és titkosított kapcsolati kódok összerendelő nyilvántartása biztosítja az összerendelési nyilvántartáshoz kapcsolódó szolgáltatáson keresztül a szabályozott és jogszerű adatcseréhez szükséges azonosító összerendelést. A megoldás egyben a közigazgatással szemben megjelent új kihívásnak, az Európai Unió szabad tőke- és munkaerőáramlási alapelvéből következőleg emelkedő számú, nem magyar állampolgár ügyfelek ügyintézési rendszerbe illeszthetőségét is megfelelő hatékonysággal biztosítja, amely probléma más módon – például egy univerzális nemzeti azonosító bevezetésével – nem lenne megfelelő színvonalon kezelhető.
A hatályos Ket. és a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló 2009. évi LII. törvény szabályozásától eltérően a Ketmódtv. nem mondja ki általánosan azt, hogy az ügyintézést biztosító szervek kötelesek az ügyfelek számára az elektronikus kapcsolattartást biztosítani.
A nem állami, hanem piaci szolgáltatások körében alkalmazott elektronikus ügyintézés kapcsán a motivációt önmagában a piaci szempontok biztosíthatják, ezért valósulhatott meg az, hogy a piaci (pl. banki és biztosítói) elektronikus ügyintézés körében jóval szélesebb körben és jóval kényelmesebb módon van lehetőség az elektronikus ügyintézésre, mégis kevésbé kell a kérdéskört szabályozni.
A szolgáltató közigazgatás eszköztárába tartozhat a forrásmegvonás révén történő hatékonyságra kötelezés, államigazgatáson belül a hierarchikus kötelezés, a szakmai (hierarchián kívüli) irányítás eszközei stb.
Az elektronikus kapcsolattartás ösztönzésének egy új eleme, hogy a törvény lehetővé teszi az ügy elektronikus dokumentumon történő intézését abban az esetben is, ha az ügyféllel papír alapon történik a kommunikáció, tehát szükségtelenné válik a papírhoz való ragaszkodás. Ennek következményeként a határozat is elektronikusan hozható meg (az ügyfél hiteles papírmásolatot kap), egyszerűbbé válik a beérkező irat selejtezése is, azaz a hosszabb távú megőrzési (irattárazási) kötelezettség is csak az elektronikus iratokra vonatkozik, ami az adminisztrációs terhet jelentősen csökkentheti.
Lényeges új elem az írásbelinek nem minősülő (e-mail, sms, skype, telefon) nyilatkozatra épülő ügyintézés lehetőségének megteremtése. Ez túlmutat az elektronikus ügyintézésen, mert az érdemi telefonos ügyintézésnek is megteremti az alapjait.
Az építésügy területén már elindult az engedélyezési eljárások elektronizálása. A központi építésügyi hatósági engedélyezési eljárást támogató elektronikus dokumentációs rendszer (ÉTDR) az egységes építésügyi hatósági felületen elektronikusan, elektronikus kérelemmel együtt feltöltött, az engedélykérelmekhez tartozó dokumentációk elektronikus kezelését és véleményezését biztosítja majd a hatóságok és szakhatóságok számára. Az ÉTDR-rendszer tervezése és megvalósítása EKOP kiemelt projekt keretében történik. A rendszer lehetővé teszi, hogy az érintett szakhatóságok és egyéb igazgatási szervek a központilag tárolt elektronikus tervek és dokumentumok véleményezésével (azaz az államigazgatáson belüli postaforgalom megszűnésével) lássák el feladata elektronikus dokumentációs rendszer (ÉTDR) az egységes építésügyi hatósági felületen elektronikusan, elektronikus kérelemmel együtt feltöltött, az engedélykérelmekhez tartozó dokumentációk elektronikus kezelését és véleményezését biztosítja majd a hatóságok és szakhatóságok számára. Az ÉTDR-rendszer tervezése és megvalósítása EKOP kiemelt projekt keretében történik. A rendszer lehetővé teszi, hogy az érintett szakhatóságok és egyéb igazgatási szervek a központilag tárolt elektronikus tervek és dokumentumok véleményezésével (azaz az államigazgatáson belüli postaforgalom megszűnésével) lássák el feladataikat, miközben az irattározási és tervtározási munka is jelentős fizikai tereket szabadít fel. A technológia új távlatokat is megnyit. Az elektronizációval lényegében ügyfélszolgálattá alakul – az ügyfél számítógépén túl – minden (többszáz) kormányablak is, így a tulajdonos tartózkodási helyétől távol eső ingatlanjával kapcsolatos ügyek intézése is lehetővé válik (akár egy szomszéd építkezése kapcsán iratbetekintési jog gyakorlására vagy nyilatkozat tételére is gondolhatunk). A Ket. – az új módosítás révén – mindezekre már lehetőséget biztosít azzal, hogy ezek szabályait az építésügyi jogszabályok határozhatják meg. Az elektronikus ügyintézésre való hajlandóság várhatóan igen magas lesz az építésügy területén, hiszen az eljárásban egy magasan kvalifikált, műszaki szakember közreműködése biztosított, ill. biztosítható (analógiaként említhetjük a vállalkozások könyvelői által intézett elektronikus adóbevallást), ráadásul jelentős nyomtatási költségeket spórolhatnak meg az építtetők.
Szabóné Kovács Andrea okl. építészmérnök
építésügyi igazgatási szakértő, VÁTI Nonprofit. Kft.
Varga Illés Levente, az ÉTDR-projekt szakmai vezetője
BM Építésügyi Főosztály
