Átadták a Kós Károly-díjakat
Létrehozva: 2011.12.19. | utolsó módosítás: 2011.12.22
Helyi építészeti örökség védelme és az építészeti hagyományok őrzése területén végzett kimagasló szakmai tevékenység elismeréseként 2011. december 16-án Felkai László közigazgatási államtitkár átadta a 2011. évi Kós Károly-díjakat.
A díjazottak:
Egyéni díj kategóriában:
LŐRINCZNÉ BALOGH KRISZTINA, Kaposvár Megyei Jogú Város főépítésze
A díjazott mind Kaposvár városban, mind Somogy megyében a műemlékvédelem, az értékvédelem területén meghatározó szerepet tölt be. Kutatásaiból lassan kibontakozik Kaposvár múlt század eleji története. A felújítandó épületek tervezése során minden esetben nagy gondot fordít arra, hogy feltárja azok rejtélyes „múltját”. Lelkiismeretes munkájával, hozzáállásával, nagymértékben hozzájárul Kaposvár arculatának kialakításához, a környező települések élhetőbbé tételéhez.
MOLNÁR CSABA DLA, a Budapesti Műszaki Egyetem, Rajzi és Formaismereti Tanszék egyetemi docense
A díjazott mind oktatási, mind tervezési – kiemelten az épített örökségvédelem terén kifejtett –, mind főépítészi tevékenysége példamutató. Magas építészeti és mindenekelőtt szakmai-etikai minőséget képvisel. Elsősorban a közjót tartja szem előtt, amely főépítészi munkája során az árvízvédelem és az azt követő helyreállítás során vált nyilvánvalóvá. Önzetlen és példaértékű alkotó-szervezői életútja elismerését jelenti e díj.
RUDOLF MIHÁLY DLA, a Hadas Építész Kft. ügyvezetője
A díjazott az árvíz utáni településrekonstrukció során következetesen érvényesítette a településminőség és hagyomány szempontjait. A rekonstrukciót főépítészként kézben tartotta, építészként munkájával segítette. Önzetlenül és áldozatosan segítette a bajba jutottakat, kiállt az értékek védelme mellett. Szakmai meggyőződése, a szakma iránti hűsége, valamint következetes, tehetséges munkája soha nem tűrt megalkuvást.
Közösségi díj kategóriában:
a HEGYPÁSZTOR KÖR, a díjat átvette KOVÁCS ISTVÁN elnök
A közösség 1985 óta munkálkodik azon, hogy Oszkó településen és környékén a hagyományos értékrend az ott élők mindennapjainak részévé váljon, szervesen összefonódjon életükkel. Egy olyan önkéntesen szerveződő, helyi értékmentő közösségről van szó, amely nem csupán megmenteni próbálja az oszkói szőlőhegyen még fellelhető boronafalú, zsúpfedeles présházakat, hanem megtölti élettel és újra a köz szolgálatába állítja azokat. Felelevenítik a nemzeti és egyházi ünnepekhez kapcsolódó szokásokat és így a múltból táplálkozva teremtenek jövőt a helyi közösségnek.
a KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS VÁNDORISKOLÁJA, a díjat átvette CSERNYUS LŐRINC vezető
A Kós Károly Egyesülés az utóbbi időkben történt valamennyi katasztrófa utáni helyreállításban részt vett. Ezekből a munkákból oroszlánrészt vállaltak a posztgraduális képzést adó oktatási szervezet ”vándorépítészei”. A fiatalok amellett, hogy a tervezési munkában részt vettek, talán a legfontosabbat vállalták magukra: a folyamatos, egymást váltó személyes jelenlétet. A személyes jelenlét záloga a rugalmasságnak, mert a csekélynek tűnő változtatási igények gyors orvoslása, az amúgy is sokszorosan próbára tett emberek lelkében a hit visszatértét jelentette. Így lehetett a Beregben, majd Felsőzsolcán, végül Kolontáron és Devecserben létrehozni azt a csodát, amit lehet újjáépítésnek nevezni, de ami valójában nem más, mint az életbe visszavezető hit visszaadásának ereje.
A díjak átadása után Felkai László pohárköszöntőjében hangsúlyozta: Kós Károly élete példaértékű lehet a mai emberek számára is. Példaértékű a kulturális sokszínűsége és a hitelessége egyaránt.
Fotó: Pelsőczy Csaba
Kós Károlynak hálával tartozunk, hogy ezeket a példákat megmutatta. Az ország megújulásához szükség van arra, hogy megteremtsük a különböző kultúrák szimbiózisát – húzta alá Felkai László.
Forrás:
