Város a válságban? - Összefoglaló a XV. Országos Urbanisztikai Konferencia eredményeiről

A Magyar Urbanisztikai Társaság a területfejlesztéssel és településfejlesztéssel, valamint az urbanisztikával foglalkozó szakembereket tömörítő, nagy múltú társadalmi szervezet. Évi rendszerességgel tartja országos konferenciáját, amelyek mindig valamilyen aktuális téma köré szerveződnek. Az idei témaválasztás során egyértelműnek látszott, hogy az urbanisztikai szakma sem térhet ki a globális válság következményeinek vizsgálata elől, hiszen az nem csupán a vállalkozásokat, egyéni egzisztenciákat érinti hátrányosan, hanem kihat az egyik legösszetettebb rendszer, a települések mindennapi működésére, valamint jövőbeli fejlődési lehetőségeire is. A települések lakói joggal várhatják el a városfejlesztéssel, városüzemeltetéssel elméletben és gyakorlatban foglalkozó szakemberektől azt, hogy a városok és falvak napjainkban felmerülő problémáira választ adjanak.

Hagyomány az is, hogy a bevezető előadás megtartására a MUT nem szakmabelit kér fel, hanem a társtudományok művelői közül olyan nagy tekintélyű, globálisan gondolkodó személyiséget, aki képes a világ folyamatait értelmezni és rendszerbe foglalni, s az urbanisták számára is segít az eligazodásban.

Az első nap plenáris előadásait szekcióülések követték, három különböző témában. A szekciók ajánlásokat fogalmaztak meg, amelyeket a konferencia másnapján elfogadtak a megjelentek.

Az ajánlások (lásd a mellékletet) többek között kitérnek arra, hogy az ágazati szétszakítottság helyett komplex megközelítésekre, integrált kezelési módokra van szükség a városfejlesztésben. A közösségi források várható apadása miatt a következő időszakban gyakorlattá kell válnia az önfinanszírozó városfejlesztésnek.

A válság esély - olvasható az ajánlások között –, ugyanakkor kényszer is az innovatív települési, térségi problémakezelésre, ennek részeként a politikai-, piaci szemléletváltásra, a tervezési kutatási paradigmaváltásra és az igazgatási filozófia megváltozására van szükség.

A településtervezést ökológiai alapokra kell helyezni, a zöldterületek fejlesztését pedig jogszabályoknak is biztosítani szükséges.

Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kulturális városfejlesztésre, hiszen a kapitalizmus után a „kulturalizmus” társadalmi rendszerének időszaka következik.

A fejlesztési stratégiáknak szem előtt kell tartania, hogy a központok perifériabarát módon szolgálják ki a vidéki igényeket is, és teremtsenek piacot a vidék élelmezésügyi, rekreációs, környezeti szolgáltatásainak. Csak ez lehet a garanciája annak, hogy a város a környezeti expanziója ne tönkretegye, hanem óvja a vidéket.

Az ajánlások között az is megfogalmazódott, hogy önálló építésügyi minisztériumnak kellene összefognia a kormányzat építésüggyel és urbanisztikával összefüggő feladatait.

Chikán Attila: Évtizedekig is eltarthat a válságkezelés

A válságból történő kilábalás – ha ez alatt a korábbi gazdasági adatok újbóli elérését értjük – egy-két éven belül megtörténhet. Azon problémáknak a kezeléséhez azonban, amelyek a válságot kiváltották, egy-két évtizedre is szükség lehet – jelentette ki nyitó előadásában Chikán Attila, egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Versenyképesség Kutató Központ igazgatója, a XV. Országos Urbanisztikai Konferencián. Helyzetértékelése szerint a hazai válság okai összetettek, megváltoztatásukhoz pedig egészen alapvető és tudatos reformokra van szükség.

Magyarországon a válság három forrásból táplálkozik. Egyrészt az olyan öröklött problémákból, mint amilyen a török idők óta meglévő korrupció, vagy ’70-es évek koraszülött jóléti állama óta jellemző túlköltekezés. Másrészt a gazdaságpolitikai hibákból, és hogy a rendszerváltás óta nem tudtunk szembenézni a társadalmi reformok megvalósításával. Harmadrészt pedig a globális válságból, amely az első két okból kifolyólag legyengült gazdaságként ért el minket, így hatásai is erőteljesebbek – mutatott rá az összefüggésekre Chikán Attila.

Az ország helyzete nem érthető meg a nemzetközi összefüggések vizsgálata nélkül. Ezért is tette fel előadása címében a közgazdászprofesszor azt a kérdést, hogy Merre tart a világ?, a válasz megadásához pedig a közgazdaság alapjaiig ásott le. Rámutatott: a piacgazdaságban a gazdasági hatékonyság érdekében létrejött munkamegosztás összehangolását a piac és az állami bürokrácia együttesen végzi. A megfelelő működéshez – a piaci szabályozás dominanciája mellett – mindkettőre szükség van; a piac nem tud működni megfelelő szabályozás nélkül, és az is veszéllyel jár, ha az állami irányítás túlsúlyba kerül. Mert vajon mennyivel lenne jobb a politikai önérdekkövetés, mint a piaci? - tette fel a kérdést a professzor Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász nyomán, utalva arra, hogy a piacgazdaság mindenképp önérdekkövetésre épül.

Ma kettősség figyelhető meg a világ szabályozási rendszerében, koordinációjában – fogalmazott Chikán Attila. Egyfelől a nemzetállamok, másfelől a piacok irányítják a folyamatokat. Előbbi főszereplője a szavazatmaximalizáló politikus, utóbbié a profitmaximalizáló üzletember, a kettő között pedig általában érdekellentétek feszülnek. Miközben a nemzetállamok nemzetközi szervezetei kiépültek az elmúlt évtizedekben, a nemzetközi piaci szereplők – amelyek termelése sokszor országokét is meghaladja – nem rendelkeznek globális intézményekkel. Hiányoznak tehát – és ez lehet a válság egyik fő tanulsága – azok a nemzetközi intézmények, amelyek az ilyen és hasonló válsághelyzeteket képesek kezelni. Ilyen szempontból jókor jött a válság – jegyezte meg a professzor –, mert nem annyira mély, hogy mindent felforgasson, ám hatására le lehet vonni az intézményrendszerre, illetve az annak hiányára vonatkozó következtetéseket.

Chikán Attila elemzése szerint a nemzetközi válság kiváltó oka a kormányzati és az üzleti világ egymásra találásában keresendő. A két szféra rájött ugyanis, hogy a magas növekedés fenntartásában közösek az érdekeik, noha ennek piramisjáték jellegű volta már rég látható volt. Éppen ezért arra a kérdésre, hogy a válság a piacok, vagy a kormányok kudarca-e, a helyes válasz az, hogy mindkettőjüké.

A válság elmélyüléséhez a globalizáció is hozzájárult a rá jellemző gyors terjedéssel, valamint differenciáló hatást váltott ki azzal, hogy általa a válság a gyengébb gazdaságokat jobban sújtotta, az erősebbeket kevésbé. Erre az intézményrendszer említett át/kialakítása lehet a válasz.

A válság kialakulásának összetevői között meg kell említeni azokat új pénzügyi technikákat is, amelyek során a pénzügyi szféra teljesen elszakadt a reálfolyamatoktól – húzta alá Chikán Attila, s amelyek ellenőrizhetetlen technikák és termékek kialakulásához, valamint úgynevezett pénzügyi buborékok létrejöttéhez vezettek, lásd pl. a mexikói, az orosz vagy az indonéz válságot.

Hozzájárultak emellett a válság elmélyüléséhez a téves kormányzati lépések is.

Ahhoz, hogy hatékony politikát, illetve gazdaságpolitikát lehessen folytatni, ismerni kell a piacgazdaság középpontjában álló egyént, állampolgárként, illetve fogyasztóként egyaránt. A legújabb hazai kutatások arra utalnak, hogy egyáltalán nem biztos, hogy helyes az a kép, amiből a politikusok eddig kiindultak: a magyar társadalom értékrendje úgy tűnik, lényegesen közelebb áll a balkánihoz, mint a nyugat-európaihoz – utalt a TÁRKI október elején nyilvánosságra hozott, a magyar társadalom értékszerkezetére vonatkozó kutatására. Hozzátette: ha tisztában vagyunk ezzel, akkor rögtön nincs mit csodálkozni azon, hogy a társadalom teljesítőképessége is inkább a balkánihoz közelít. Ugyanakkor a világ országai között Magyarország még mindig a piramis felső harmadában foglal helyet, ahonnan van út lefelé is – figyelmeztetett a professzor. 2001-ben Magyarország még a 28-dik helyen állt a World Economic Forum nemzetközi versenyképességi összehasonlításában, idén már csak az 58-dikon, s majdnem minden volt szocialista állam megelőzi.

A válság kialakulásának okait és várható kimenetelét vizsgálva nem lehet figyelmen kívül hagyni néhány általános tendenciát. Ilyenek mindenek előtt a demográfiai és migrációs trendek, mint amilyen a fejlett társadalmak elöregedése, vagy a népesség délről északra történő áramlása. Ezeket a problémákat – mint a válság kialakulásának rendszerszerű okait kezelnie kell mind a piacnak (pl. az időseknek szóló turisztikai csomagokkal), mind az állami irányításnak.

Az egyre inkább előtérbe kerülő egyéni önérdekkövetést, az individualizációt a kormányzat térfelén az NGO-k , a piac terén pedig a CSR – a cégek társadalmi felelősségvállalása – tudja ellensúlyozni, amelyek etikai elemeket jelenítenek meg a koordinációban.

Az elektronizáció kihívásaira, az internet terjedésére az új, hatékony üzleti modellek kidolgozása, a természeti erőforrások szűkösségére a hatékonyabb technológiák alkalmazása és a határozottabb civil érdekérvényesítés lehet a válasz.

Szükséges emellett az integrált, multidiszciplináris technológiák meghonosítása is, ami csak az innováció alapú versenyképesség fejlesztése révén érhető el – tette hozzá a professzor. Ehhez persze nem elegendő a GDP egy százalékát fordítani a kutatás-fejlesztésre, miképpen az ma Magyarországon történik, miközben például a svédek sokkal nagyobb termelés mellett a GDP 3,7 százalékát fordítják erre a célra.

A professzor szerint mindezekből több következtetés is levonható. Az egyik, hogy a gazdasági trendek azonosíthatók, és azonosítandóak is a válság kezeléséhez. A másik, hogy nem lehet eltekinteni a piacgazdaság és a globalizáció jelenségétől: ezek a folyamatok a jövőben is velünk maradnak, ezért azokat okvetlenül számításba kell venni. Az elemzésből az is látszik, hogy a válság okai jóval összetettebbek annál, mint ahogy azt a köznapi megközelítések során igyekeznek időnként leegyszerűsíteni és komplexebb válaszokat is igényelnek. Végezetül az is alátámasztást nyert, hogy Magyarország különösen nehéz feladat előtt áll, ha ki akar törni a jelenlegi helyzetből. Ezt nehezíti az a tény, hogy Magyarországra ma egyszerre jellemző az értékrendszer válsága és az ésszerűség válsága – tudniillik a rövidtávú politikai érdekek mindig felülírták a gazdasági racionalitást. Ezek megváltoztatásához pedig egészen alapvető és tudatos reformokra van szükség.

Aczél Gábor: Nem vagyunk felkészülve a milliós bevándorlás kezelésére

Az urbanisztikának a XXI. században a demográfiai kihívásokra, a társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságra, a mobilitás kérdéseire és a klímaváltozásra kell mindenek előtt választ adnia – mutatott rá előadásában Aczél Gábor, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke.

Miközben világviszonylatban a népesség jelentős növekedése jelent megoldandó feladatot - előrejelzések szerint 2050-re 9 milliárdra nő a föld lakossága -, Magyarországon épp a népességfogyás következményeit kell kezelni, hisz hazánk esetében hasonló időszak alatt 20 százalékos csökkenést prognosztizálnak. E két tendencia eredőjeként Magyarország akár milliós mértékű bevándorlásra is számíthat a következő évtizedekben, amire jelenleg nem vagyunk felkészülve - fogalmazott.

A népesség száma mellett változik az összetétele is - tette hozzá Aczél Gábor -, átalakul a korösszetétel, növekszik az egyedülálló háztartások száma, a városlakók aránya, és világszerte egyre több egy-másfél magyarországnyi lakosú metropolisz alakul ki.

Mindezekre a folyamatokra is fel kell készülnie az urbanisztikának, például hogy biztosítsa a generációk és kultúrák harmonikus egymás mellett élését.

A kiegyensúlyozott gazdasági viszonyok fenntartása a versenyképesség hajhászása helyett inkább a kölcsönös előnyökön nyugvó munkamegosztást és az együttműködő városok hálózatának kialakítását, fejlesztését igényli a településektől. A globalizáció munkaerőt mellőző tömegtermelésére a helyi gazdaságok adhatnak választ, az élőmunka tudatos védelmével.

A növekvő életszínvonal, illetve az emberek várhatóan csökkenő munkaideje több szabadidő eltöltésére alkalmas tér, ezen belül több zöldfelület tervezését igényli.

A kiegyensúlyozott környezeti viszonyok fenntartása mindenek előtt az energiafelhasználás ésszerűsítését igényli, de a városi zöldterületek, illetve a környező mezőgazdasági területek védelme is fontos feladat, természetesen a környezetszennyezés csökkentése mellett.

A környezeti viszonyokat alapvetően befolyásolja a mobilizáció problémája, amire csak akkor adhatunk helyes választ, ha nem a városokat igyekszünk a gépkocsiforgalomhoz igazítani, hanem környezetbarát megoldások alkalmazásával a közlekedést, ezen belül magukat az autókat is a városokhoz formáljuk.

Az urbanisztika nem hagyhatja figyelmen kívül a klímaváltozást sem, ami akár az épületek tájolását is befolyásolhatja (pl. északi tájolás előtérbe kerülése). A cél összességében a megfelelő életkörülmények biztosítása minden polgár számára, a kulturális értékek védelme, az identitás megőrzése mellett – húzta alá Aczél Gábor.

Szaló Péter: a válság szellemi természetű, és csak a gondolkodásmód megváltoztatásával kezelhető

Válság akkor van, ha az emberek válságként élik meg a körülöttük levő világot - idézte Szabó Lajos filozófust Szaló Péter, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium területfejlesztésért és építésügyért felelős szakállamtitkára azzal kapcsolatban, hogy van-e válság egyáltalán. A világ válságként történő megéléséhez pedig - Hamvas Bélát citálva - szükséges, hogy a folyamatoknak legyen egy megoldhatatlansági jellege. Az államtitkár értetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a magyar társadalomban, noha emberi tragédiák ezreiről hallunk, nem áll össze a válság érzése, ami mindenek előtt azért problematikus, mert nem sarkallja az embereket eddigi gondolkodásmódjuk revíziójára, cselekvéseik átalakítására. „Nekem nem kell megváltoztatni az életemet, csak másnak kell változtatni” - igyekezett érzékeltetni a jellemző hozzáállást az államtitkár. Úgy vélte: a válság szellemi természetű, amelyre az anyagi értékek háttérbe szorításával, a hedonista fogyasztási magatartás megváltoztatásával lehetne csak hatásos választ adni. Észre kellene venni, hogy miközben az erőforrások végesek, az igények végtelenek, s mindig újabb és újabb vágyak keletkeznek.

A városfejlesztéssel kapcsolatos feladatok egyrészt közösségi-uniós, másrészt kormányzati, harmadrészt önkormányzati szinten jelentkeznek. Azzal kapcsolatban, hogy mennyire gazdaságorientált ma a városfejlesztés, problémaként megjegyezte, hogy az önkormányzatoknak nincs törvény által rögzített feladatuk a gazdaságfejlesztés terén. A gazdaságfejlesztés nem merülhet ki a befektetőkért folytatott versengésben: a közterületek felújítása során is sem előtt kellene tartani a gazdaságfejlesztési szempontokat és integrált, a társadalmi kérdések megoldását is szolgáló komplex fejlesztésekre lenne szükség, elszigetelt beruházások helyett.

Az államtitkár előadásában kitért az uniós Területi Agenda és a Lipcsei Charta magyar vonatkozásaira is, valamint ismertette a gyorsítás II. csomag főbb elemeit.

A konferencia néhány tanulsága

dr. Tompai Géza főosztályvezető. Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, Területrendezési és Településügyi Főosztály

A válság jelenségének Chikán Attila professzor által nyújtott átfogó elemzése és a kilábalás irányai könnyen lefordíthatók az urbanisztika szakterületére:

• az intézményrendszer átalakítása (ez a településtervezésben és -fejlesztésben egyfajta paradigmaváltásnak, ezzel egyidejűleg a használt módszerek újragondolásának igényét veti fel);
• Az elektronikus közigazgatás elterjesztésében rejlő lehetőségek kiaknázása (az urbanisztika területén ezt a tervezésben elterjedt térinformatikai rendszerek fejlesztésére, illetve a tervezési kommunikáció, az igények felmérése, a tervek kialakítása és egyeztetése során alkalmazott interaktív internetes eszközök innovatív alkalmazására kell elsősorban értenünk);
• a természeti erőforrások fokozottabb védelme (ez az urbanisztika nyelvén az ökológiai szemlélet uralkodóvá tételéről szól).

A minisztérium szemszögéből nézve a konferencián elhangzott előadások és hozzászólások alapján három fő feladatcsoport rajzolódik ki:

a) az európai unióban végbemenő területi folyamatok elemzése, az úgynevezett uniós irányelvekben, deklarációkban foglaltak figyelembevétele és adaptálása a hazai viszonyainkhoz;

b) hazai aktuális feladatok megoldása a szabályozás eszközével (ilyenre példa a kiemelt beruházások gyorsabb előkészítését lehetővé tévő, vagy az építőiparban az úgynevezett lánctartozások kialakulását megakadályozó jogszabályi környezet létrehozása).

c) a hazai városfejlesztési irányítási módszerek eszköztárának bővítése, az innovatív eszközök feltárásával, és alkalmazásba ültetésének elősegítésével, az erre irányuló szakmai és széleskörű tudatosság növelésével, az ilyen ismeretek terjesztésének támogatásával, jó példák bemutatásával).

Úgy gondolom, hogy a konferencián elhangzottak és az ajánlások formájában megfogalmazottak nagymértékben hozzájárulnak fenti feladatok minél hatékonyabb végrehajtásához és a válság súlyos következményeinek felszámolásához.

MELLÉKLET

A XV. Országos Urbanisztikai Konferencia ajánlásai

1. szekció ajánlásai

(Válaszok a gazdasági válságra, moderátor: Dr. Schneller István, vitaindító: Németh Iván)

· A válság esély, ugyanakkor kényszer az innovatív települési, térségi problémakezelésre;

o a politikai-, piaci szemléletváltásra;

o a tervezési kutatási paradigmaváltásra;

o az igazgatási filozófia megváltozására.

· Város és vidéke egymásra van utalva; valós együttműködésükre van szükség. A település stratégiája nem nélkülözheti az együttműködés programját.

· Az ágazati rendszerekre szétszedett város a válság felé halad. Integrált megközelítésre, az intézményi, civil és műszaki infrastruktúra összehangolt fejlesztésére van szükség, amelynek a hivatalok munkájában is le kell képeződnie.

· A közösségi tulajdonformák az autonómia fontos feltételét jelentik.

· A közlekedésre különösen vonatkozik az alternatív megoldások keresésének igénye. (energiatakarékos közlekedési módok, kombinált rendszerek, alternatív üzemanyag, vízi út)

· A közlekedési kínálat fejlesztése növeli a keresletet is, a városok területi és közlekedési fejlesztését ennek figyelembevételével kell tervezni, illetve a jogalkotással is segíteni.

· A település közösség támogató, kultúra fenntartó szerepe életbevágóan fontos.

· A településtervezést ökológiai alapokra kell helyezni. A zöldterületek fejlesztését a jogszabályok is biztosítsák.

· Erősíteni kell a szakma irányítási eszköztárát: a mindent elöntő, ugyanakkor a hazai kultúrában nem megfelelően hatékony jogalkotás mellett előtérbe kell helyezni a szakmai információk áramoltatását, a figyelem felhívást célzó kommunikáció, a tudatosságnövelést, ami a fejlett országok példái szerint hatékonyabb eszköz az esetek nagyobb részében.

· A lakossági részvétel új technikái segítik a tervezés hatékonyságát , a valós problémák megoldását.

2. szekció ajánlásai

A városfejlesztés forrásainak változása (moderátor: Ongjerth Richárd, vitaindító: Dr. Tóth Zoltán)

· A közösségi források várható átrendeződése és apadása szükségessé teszi, hogy az önfinanszírozó városfejlesztés módszerei széles körben kialakításra és gyakorlatba ültetésre kerüljenek.

· A várostervezés egyre hatékonyabbá tételéhez, presztízsének növeléséhez a jó gyakorlatok feltárása, és bemutatása, a hazai és nemzetközi jó példák széleskörű és interaktív terjesztése szükséges. Áttörés értékű környezetminőség-javulás a köz- és magánberuházók igényességének, kulturális szintjének emelése révén lehetséges.

· A JESSICA típusú visszatérítendő támogatások rendszerének továbbfejlesztése, az erre való felkészülés alapvető eleme a középtávú tervek megvalósításának.

· A stratégiai tervezés integrált fejlesztési dokumentumai megfelelő alapot jelentenek a városok fejlesztéséhez, a meglévő normarendszer mellett azonban a társadalmi és kapcsolati tőke széles körű igénybevétele szükséges.

· A városrehabilitáció társadalmi oldalának erősítéséhez, a szociális városrehabilitáció hatékony megvalósításának a társadalmi bűnmegelőzés fontos eleme, az ilyen irányú tapasztalatok, kapcsolati és tudásháló igénybevétele szükséges.

· Az integrált városfejlesztési megközelítés alkalmazási gyakorlatának széles körű terjesztése szükséges. A közösségi szakpolitikák alulnézeti (menedzsment és előkészítési) tapasztalatainak beépítése növelheti a rendszer hatékonyságát. A pályázati intézményrendszer jobb megismerése, az irányítás és a napi gyakorlat kapcsolatrendszerének javítása lényegesen javítaná a források felhasználásának hatékonyságát.

· A nem ROP típusú közösségi források tervezése és irányítása esetében is területi tervezésre van szükség a szinergiák kihasználása érdekében.

· A meglévő tervezési rendszer normatív és szervezeti elemei sok szempontból áttekinthetetlenek, bonyolultak, összehangolásuk nem mindig egyszerű, a teljes rendszer áttekintése és egyszerűsítése indokolt. A rendezési tervek módszertanát hozzá kell igazítani a fejlesztési tervezés rendszeréhez. A pályázati kiírások és eljárások, a kapcsolódó intézményrendszer egyszerűsítése kedvezőbbé teheti a városok megújítását.

· A városfejlesztés módosuló forrásai között nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kulturális városfejlesztésre, hiszen a kapitalizmus után a „kulturalizmus” társadalmi rendszerének időszaka következik majd. A kulturális beruházások kapcsán a Pécs 2010 EKF pályázatra is hivatkozva hármas célt lehet kitűzni: a meglévő hagyományok ápolása, új hagyományok teremtése, és mindez a 21. század technológiájával közvetítve. A kulturális ágazat fejlesztésénél a kultúra négy kategóriájára kell tekintettel lenni: az EU kohéziós kultúrája, a nemzeti kultúra erősítése, a regionális és helyi kulturális értékek értékőrző fejlesztése, az ezzel kapcsolatos identitás erősítése.

· Az információs technológia által nyújtott lehetőségeket a területi alapú tervezés és fejlesztési folyamatának szerves részévé kell tenni. A településrendezésben szükség lenne térinformatikai szabvány bevezetésére, amely alapját képezheti a digitális adatszolgáltatásnak.

· A strukturális alapok és a kohéziós politika továbbfejlesztése során magyar kezdeményezésre térségi együttműködéssel való aktív részvételre van szükség a kormányzati szervek részéről, különös tekintettel a 2011-es magyar elnökség által kínált kedvező pozíciókra.

3. szekció ajánlásai

A város-vidék kapcsolatok által kínált új lehetőségek (moderátor: Dr. Ónodi Gábor, vitaindító: Dr. Csatári Bálint)

· A város-vidék kapcsolatok tipikus térségi helyzetekben alakulnak (agglomerációkban, aprófalvas, nagyfalvas / tanyás térségekben). A kapcsolatok jellegét, tartalmát ezeknek a tipikus jellemzőknek megfelelően kell fejleszteni. (pl: „befogadó falvak” az agglomerációkban).

· A kisvárosok fejlesztésének különösen a centrum-hiányos térségekben kiemelt vidékfejlesztési jelentősége van. A népességszám csökkenés válsága az egyes térségtípusokat eltérő súllyal érinti. Az elöregedésből fakadó problémákat Európában egyedülálló hatékonysággal és humánummal tudja a Falu- és tanyagondnokok hálózata kezelni, ennek fenntartása elengedhetetlen.

· Örömteli, hogy elindultak a településhálózat jellemzőivel, fejlesztési lehetőségeivel kapcsolatos kutatások. Ezek eredményei hasznos adalékokkal szolgálnak a különféle települési szerepek meghatározásához. A város és vidékén található falvak közti szereposztást ezek mérlegelésével kell kialakítani.

· A város és vidéke közti kapcsolat lényege az egymást kiegészítő (komplementer) szolgáltatási programok partnerségi alapon történő meghatározása kell, hogy legyen. A központ perifériabarát módon szolgálja a vidéki igényeket is, és teremtsen piacot a vidéke élelmezésügyi, rekreációs, környezeti szolgáltatásai számára. Csak ez lehet a „fenntartható településfejlesztés” garanciája, hogy a város a környezeti expanziója során nem tönkretenni, hanem óvni fogja vidékét.

· A város–vidék kapcsolatok tere a kistérség (kistáj, tájegység, mikrotérség). Viszont a különböző ágazatok által kezelt fejlesztési források kistérségi szinten koordinált, programozott tervezése és valódi térségfejlesztést generáló felhasználása nem megoldott.

· A mezőgazdaság- és vidékfejlesztés nem automatikusan jár terület-, és településfejlesztő hatással. Csak a területileg integrált vidékfejlesztés tudhatna hozzájárulni a településhálózati szempontból is megfelelő eredményhez.

· A város-vidék kapcsolatok tervezésében a várostervezés mellett ugyancsak rengeteg a „ruralisztikai” feladat. A szakterületnek a falvak és a kistérségek tervezését is vállalnia kell, interdiszciplináris nyitottsággal más szakterületek irányába.

forrás:

MUT háttéranyag