Kós Károly születésnapja
admin, 2011. december 15. - 12:15
Kós Károly a budapesti Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Erdélyt bejárva tanulmányozta a népi építészet hagyományait, amelyeket élete során valamennyi alkotásában alkalmazott. Első építészi munkáit Zrumeczky Dezsővel közösen készítette; például az óbudai református templom és parókia (1908-1909), valamint a budapesti Állatkert pavilonjainak (1909-1912) terveit. 1910-ben maga és családja részére Kós Károly felépítette a később legendássá vált Varjúvárat Sztánán, Kalotaszeg szívében. A XX. század első másfél évtizedében tervezte a városmajori iskolát, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot, a kispesti Wekerle lakótelep főterének néhány épületét. Az első világháború alatt két évet töltött Törökországban a konstantinápolyi Magyar Intézet munkatársaként; itt tanulmányozta a bizánci és muzulmán építészetet, amiről 1918-ban nagyszabású várostörténeti monográfiát jelentetett meg Sztambul címmel.
(Temesvár, 1883. dec. 16. – Kolozsvár, 1977. aug. 6.): az erdélyi kultúra meghatározó személyisége, az építészként, grafikusként, könyvkiadóként és szépíróként is jelentős alkotó.
Kós Károly a budapesti Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Erdélyt bejárva tanulmányozta a népi építészet hagyományait, amelyeket élete során valamennyi alkotásában alkalmazott. Első építészi munkáit Zrumeczky Dezsővel közösen készítette; például az óbudai református templom és parókia (1908-1909), valamint a budapesti Állatkert pavilonjainak (1909-1912) terveit. 1910-ben maga és családja részére Kós Károly felépítette a később legendássá vált Varjúvárat Sztánán, Kalotaszeg szívében. A XX. század első másfél évtizedében tervezte a városmajori iskolát, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot, a kispesti Wekerle lakótelep főterének néhány épületét. Az első világháború alatt két évet töltött Törökországban a konstantinápolyi Magyar Intézet munkatársaként; itt tanulmányozta a bizánci és muzulmán építészetet, amiről 1918-ban nagyszabású várostörténeti monográfiát jelentetett meg Sztambul címmel.
A két világháború közötti időszakban az erdélyi magyarság kulturális és politikai életének megszervezését, a magyar kisebbség összefogását és aktivizálását tűzte ki célul.
A Varjúvárban nyomdát rendezett be és színes metszetekkel illusztrált könyveket adott ki. 1924-ben megalapította az Erdélyi Szépmíves Céhet, amely erdélyi írók műveit adta ki, szerkesztette az Erdélyi Helikon című folyóiratot. Szépírói tevékenysége egyre jelentősebbé vált, de a regények, drámák mellett építészeti, néprajzi tanulmányokat is közölt. Utóbbiak közül a legjelentősebb A lakóház művészete (1928) című. Mezőgazdasági koncepciójának gyakorlati és intézményes megvalósítására szolgált a bábonyi mezőgazdasági iskola és mintagazdaság létesítése 1936-ban. Ezek, és a Varjúvár a második világháború áldozatai lettek. A háború után több kiadásban is megjelent Mezőgazdasági építészet című műve a kollektív gazdálkodás alternatíváival, az azokhoz kapcsolódó építészeti megoldásokkal foglalkozik, gazdagon illusztrálva, konkrét példákat közölve.
Élete hetvenedik évében vonult nyugállományba, de alkotó tevékenységét haláláig folytatta.
Kós Károly emléktábla Révkomáromban
(Fotó: Vimola Ágnes)
Forrás:
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)
