Helyi védelem
Létrehozva: 2010.12.02. | utolsó módosítás: 2010.12.09
Építészeti örökségünk helyi védelme
Építészeti örökségünk helyi, önkormányzati védelem alatt álló épületei szerves részét képezik egy országos, többszintű értékvédelmi rendszernek. „Az épített környezet alakításáról és védelméről” szóló 1997. évi LXXVIII. Törvény (Étv.) felhatalmazása alapján alkotott 66/1999.(VIII.13.) FVM rendelet kimondja, hogy a „helyi védelem az építészeti örökség mindazon elemeire kiterjed, amely külön jogszabályok alapján nem áll védelem alatt, és amelyet önkormányzati rendelet helyi települési, táji, természeti, építészeti, néprajzi, képző- vagy iparművészeti, ipartörténeti, régészeti értékként védetté nyilvánít”. A helyi védelem a „település és környezetének egészére vagy összefüggő részére (helyi területi védelem), valamint egyes építményeire, ezek részleteire (helyi egyedi védelem) terjedhet ki.”
A helyi védelem célja egy adott településnek és környezetének, az ott megtalálható értékes építészeti, táji, valamint az épített környezettel összefüggő természeti jellegzetességek minél hitelesebb és teljesebb megőrzése. A fennmaradt és védelemre méltó épületek, épületegyüttesek mind történeti, mind pedig művészettörténeti szempontból jelentős értéket képviselnek, ugyanakkor az adott közösség önmeghatározásának is fontos pillérei. Fenntartásuk és méltó hasznosításuk tehát gazdasági, kulturális, végső soron településpolitikai érdek.
A helyi védettségű emlékek nagy száma, településeink jellegzetes karakterét meghatározó tulajdonsága, valamint sokfélesége a helyi védelem alá vont emlékek szakértő, hiteles felújítását és megőrzését követelik meg. A megőrzés alapfeltétele – az erkölcsi megbecsülésen túl – a jó műszaki állapot fenntartása, a „jó karban tartás”, és az esetenként elkerülhetetlen helyreállítás jövőbe mutató magas színvonala.
A védetté nyilvánítás előkészítése az önkormányzati főépítész feladata, aki a szakmai megalapozást biztosító értékvédelmi, értékvizsgálati tanulmány alapján terjeszti a helyi védelemre vonatkozó határozatot az adott önkormányzat döntéshozó fórumai elé. A helyi értékvédelemről szóló rendeletet a Helyi Építési Szabályzat részeként alkotja meg.
Létrehozva: 2010.12.02. | utolsó módosítás: 2010.12.02
A „Helyi Építészeti Örökség” nívódíj pályázat
Az évenkénti pályázatotelső ízben az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Építésügyi és Településrendezési Főosztálya hirdette meg 2007-ben, azzal a céllal, hogy a pályázat segítségével feltárhatók, értékelhetők és közzétehetők legyenek a helyi védelem alatt álló épületek megőrzésével, helyreállításával elért kiemelkedő építészeti, mérnöki, restaurátori teljesítmények. Széles körben hasznosítható javaslatokat kívánt adni az egyedi tájérték, a településkép, a településkarakter, az értékes épületegyüttes, épület, vagy képzőművészeti alkotás hiteles megőrzéséhez.
A megvalósult jó példák díjazása, elismerése és publikálása reményeink szerint ösztönző lehet más települések, önkormányzatok, civil szervezetek, tulajdonosok számára is. Az országos ismertség erkölcsi elismerést, támogatást, és további bátorítást jelent, hitünk szerint ugyanakkor belső elköteleződést is táplál.
A nívódíjra pályázhatnakaz ország területén lévő, önkormányzati rendelettel a helyi védelem körébe vont elemek, melyek jelentős építészeti értéket képviselnek, és helyreállításuk, bemutatásuk példaszerű színvonalon, értéknövelő módon valósult meg. Pályázatot nyújthat be minden olyan személy, aki a felújítás megvalósításában felelős építészként, vagy táj- és kertépítész tervezőként, ill. restaurátorként, generálkivitelezőként, vagy tulajdonosként (önkormányzat és civil szervezet is lehet) közreműködött, és a pályázati kiírás feltételeit magára nézve kötelezőnek ismeri el.
Nem pályázhatnak az országos műemléki védettséget élvező épületek, objektumok.
A pályázat elbírálása szakértő zsűri feladata. A Bíráló Bizottság elnöke az Országos Főépítész.
A tagokat delegáló intézmények és szakmai szervezetek:
- Az építésügyért mindenkor felelős minisztérium
- A kultúráért mindenkor felelős minisztérium
- Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
- Magyar Önkormányzatok Szövetsége
- BMGE Építészettörténeti és Műemléki Tanszék
- Magyar Építész Kamara
- Magyar Építőművész Szövetség
- Falufejlesztési Társaság Építész Tagozata
- Falu- és Városvédők Szövetsége /Hungaria Nostra/
A pályázat elbírálásánál– a korrekt műszaki megoldásokon túl – a hitelesség döntő szempont. Ez az épületek minél több eredeti részletének megőrzését, felújítását, ha rekonstrukcióra van szükség, előzetes kutatás alapján az eredetinek megfelelő állapot visszaállítását jelenti, az eredetivel egyező anyagok, színek és építéstechnikák alkalmazásával. A településképet meghatározó karakterjegyet viselő elemek együttes jelenlétükkel ugyanis csak akkor tudják egymás hatását erősíteni, ha megjelenésük hitelesen tükrözi építésük, létrejöttük korát.
A pályázati anyagok építészeti megoldásainak előzetes értékelése alapján a Bíráló Bizottság a legszínvonalasabban felújított épületekkel azok helyszíni bejárása során ismerkedik meg. A zsűri ezután dönt a pályázat végeredményéről, melynél a helyreállítások szakszerűsége és hitelessége kiemelt bírálati szempontkéntszerepel.
Díjazásban az építtetők, tervezők és kivitelezők részesülnek.
A benyújtott pályázati anyag díjazására a legmagasabb pályadíj 1,5 millió, a legalacsonyabb díja 300.000 forint.
A pályázat lebonyolítója a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft.
A díjazott pályázatok mögött mindig az önkormányzatok komoly, részletes helyi védelmi rendelete áll. A védelmi rendelet részletes előírásokat adhat a megőrzendő, településképileg jelentős tömegformák, anyagok, színek alkalmazására. Az előírások vonatkozhatnak egy-egy épület vagy épületegyüttes egészére, de részletmegoldásaira is, mint például a kerítések kialakítása, vagy a tetőformák és tetőhéjalások megjelenése. A történetileg hiteles, helyi védelem alatt álló elemek együttese a települések sajátos arculatát alkotják, melynek megóvása az önkormányzatok kezében van.
A díjazott pályázatok számára az eredmények széles körű publikálásán túl a pályázatról évente elkészülő Kiadványok jelentenek ismertséget. A Kiadványokat az érintetteken túl hagyományosan az Országos Főépítészi Konferencia résztvevői kapják kézhez.
Létrehozva: 2010.12.02. | utolsó módosítás: 2010.12.02
A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Építésügyi és Építészeti Főosztálya – az 1997. évi LXXVIII. törvény 50.§-ának (1) bekezdés e) és h) pontjában és az építészeti örökség helyi védelmének szakmai szabályairól szóló 66/1999. (VIII. 13.) FVM rendeletben foglaltak alapján – az építészeti örökség helyi védelme területén a példaszerű helyreállítások elismerése céljából 2010-ben negyedik alkalommal hirdetett építészeti nívódíj pályázatot.
A pályázatra a 2010. februári határidőre 10 helyszínről 11 pályamű érkezett. A pályázati anyagok építészeti megoldásainak előzetes értékelése alapján a Bíráló Bizottság a legszínvonalasabban felújított épületekkel azok helyszíni bejárása során ismerkedett meg.
A 2010-ben lebonyolított pályázat jellegzetessége, hogy a beérkezett pályamunkák többsége homlokzat felújítás volt. Az épületek zömében a XIX. század végén, illetve a XX. század első felében épületek, jellemzően az eklektika vagy a szecesszió stílusjegyeit hordozva magukon.
Az épületek homlokzat és tető felújítása kiemelten fontos és látványos része az örökségvédelemnek. A történeti homlokzatokat a településképet is meghatározó, a beépítési sajátosságokat, történeti térbeli viszonyokat tükröző, az építés idejének megfelelő stílus, szerkezet és anyaghasználat jellemzi. Felújításuk fölveti az örökségi értékeket fenyegető fizikai veszélyforrások és ennek megelőzésének, műszaki megoldásainak, a folyamatos karbantartásnak a problematikáját, valamint a megelőző kutatás és a hitelesség kérdéseit is.
A zsűri ezután döntött a pályázat végeredményéről, melynél a helyreállítások szakszerűsége és hitelessége kiemelt bírálati szempontként szerepelt. A zsűri hat beadott munkát javasolt díjazásra. Díjazásban az építtetők, tervezők és kivitelezők részesültek.
Létrehozva: 2010.12.02. | utolsó módosítás: 2010.12.02
A nívódíjat megvalósult alkotások nyerhetik el. A pályázat nyilvános.
Pályázati Felhívás
A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Építésügyi és Építészeti Főosztálya - az 1997. évi LXXVIII. törvény 50.§-ának (1) bekezdés e) és h) pontjában és az építészeti örökség helyi védelmének szakmai szabályairól szóló 66/1999. (VIII. 13.) FVM rendeletben foglaltak alapján - az építészeti örökség helyi védelme területén a példaszerű helyreállítások elismerése céljából építészeti nívódíj pályázatot hirdet.
A nívódíjat megvalósult alkotások nyerhetik el. A pályázat nyilvános.
A nívódíjra pályázni lehet az ország területén lévő, önkormányzati rendelettel a helyi védelem körébe vont elemekkel, melyek jelentős építészeti értéket képviselnek, és helyreállításuk, bemutatásuk példaszerű színvonalon, értéknövelő módon valósult meg.
Pályázati feltételek:
Pályázatot nyújthat be minden olyan személy, aki a felújítás megvalósításában felelős építészként, vagy táj- és kertépítész tervezőként, ill. restaurátorként, generálkivitelezőként, vagy tulajdonosként (önkormányzat és civil szervezet is lehet) közreműködött, és a pályázati kiírás feltételeit magára nézve kötelezőnek ismeri el. A pályázatra 2009. január 1. előtt igazoltan megvalósult alkotásokkal, épületek esetében e dátum előtti jogerős használatbavételi engedéllyel rendelkező pályaművekkel lehet jelentkezni. Nem lehet pályázni, ha a tervezéssel kapcsolatban szerzői jogi, etikai vita, vagy építésrendészeti eljárás áll fönn, erről a pályázónak nyilatkoznia kell.
Díjazásban az építtetők, tervezők és kivitelezők részesülnek.
A pályázatokhoz ajánlott csatolni az állami főépítész értékelő véleményét, amely a pályázat mellékletét képezi.
Nem pályázhatnak az országos műemléki védettséget élvező épületek, objektumok.
A pályázatok benyújtása:
A pályázatot a mellékelt, pontosan kitöltött adatlapok felhasználásával, a felhívásban ajánlott és kötelező dokumentumok csatolásával, A/4 formátumú csomagolásban, az alábbi címre kell benyújtani:
VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság
1111 Budapest, Budafoki út 59.
Információszolgáltatási Iroda, Bódyné Máthé Ildikó részére
A pályázatok benyújtásának határideje: 2009. március 10.
A pályázatokat a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) Építésügyi és Építészeti Főosztály vezetője által felkért Bizottság bírálja el, amely a benyújtási határidőt követő 90 napon belül hozza meg döntését.
A döntésről a pályázók a döntést követő 20 munkanapon belül írásban értesítést kapnak. A benyújtott pályázati anyag díjazására a legmagasabb pályadíj 1,5 millió, a legalacsonyabb 300.000,- forint. A díjak átadására és a díjazásban vagy elismerésben részesített épületek bemutatására ünnepélyes keretek között kerül sor.
A pályázati felhívást az Építésügyi Szemle, az Önkormányzati Tájékoztató és az Építész Közlöny is közzéteszi, de hozzáférhető a www.nfgm.gov.hu és a www.vati.hu honlapon is, letölthető formában.
A pályázati kiírás és jelentkezési lap (adatlap) 2009. január 20-tól díjmentesen szerezhető be a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ, Szolgáltatási Osztálynál. Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59.
További információ kérhető:
Bánóné Nyékhelyi Mária szakmai titkártól a Maria [dot] Nyekhelyi [dot] Banone [at] meh [dot] gov [dot] hu e-mail címen, illetve Bódyné Máthé Ildikótól: tel.: 1-279-2613, vagy e-mailen: ibody [at] vati [dot] hu
forrás:
Bódyné Máthé Ildikó (VÁTI Kht.)
| Csatolmány | Dátum | Méret |
|---|---|---|
![[file]](http://www.e-epites.hu/sites/all/modules/webfm/image/icon/doc.gif "Download Pályázati kiírás és adatlap"){kind=icon} Pályázati kiírás és adatlap | 2010.12.02 | 57.5 KB |
Létrehozva: 2010.12.02. | utolsó módosítás: 2010.12.02
A nívódíjat megvalósult alkotások nyerhetik el. A pályázat nyilvános.
Pályázati Felhívás
Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Építésügyi és Építészeti Főosztálya - az 1997. évi LXXVIII. törvény 50.§-ának (1) bekezdés e) és h) pontjában és az építészeti örökség helyi védelmének szakmai szabályairól szóló 66/1999. (VIII. 13.) FVM rendeletben foglaltak alapján - az építészeti örökség helyi védelme területén a példaszerű helyreállítások elismerése céljából építészeti nívódíj pályázatot hirdet.
A nívódíjat megvalósult alkotások nyerhetik el. A pályázat nyilvános.
A nívódíjra pályázni lehet az ország területén lévő önkormányzati rendelettel a helyi védelem körébe vont elemekkel, melyek jelentős építészeti értéket képviselnek és helyreállításuk, bemutatásuk példaszerű színvonalon, értéknövelő módon valósult meg.
A pályázat célja:
Az építészeti nívódíj pályázat célja, hogy segítségével feltárjuk, értékeljük és közzétegyük a helyi védelemben részesített értékes történeti emlékek megőrzésével, helyreállításával elért kiemelkedő építészeti és mérnöki teljesítményeket. További célja a pályázatnak, hogy széles körben hasznosítható javaslatokat adjon az egyedi tájérték, a településkép, a településkarakter, az értékes épületegyüttes, épület, képzőművészeti alkotás, stb. szakszerű megőrzéséhez.
Pályázati feltételek:
Pályázatot nyújthat be minden olyan személy, aki a felújítás megvalósításában felelős építészként, vagy táj- és kertépítész tervezőként, ill. restaurátorként, generálkivitelezőként, vagy tulajdonosként (önkormányzat és civil szervezet is lehet) közreműködött és a pályázati kiírás feltételeit magára nézve kötelezőnek ismeri el. A pályázatra 2008. január 1. előtt igazoltan megvalósult alkotásokkal, épületek esetében e dátum előtti jogerős használatbavételi engedéllyel rendelkező pályaművekkel lehet jelentkezni. Nem lehet pályázni, ha a tervezéssel kapcsolatban szerzői jogi, etikai vita, vagy építésrendészeti eljárás áll fönn, erről a pályázónak nyilatkoznia kell. Díjazásban az építtetők, tervezők és kivitelezők részesülnek.
A pályázatokhoz ajánlott csatolni az állami főépítész értékelő véleményét, amely a pályázat mellékletét képezi.
Nem pályázhatnak az országos műemléki védettséget élvező épületek, objektumok.
A pályázathoz mellékelni kell a pályázók nyilatkozatát arról, hogy valamennyien hozzájárulnak a pályázaton való részvételhez, és - a Bíráló Bizottság ilyen igénye esetén - lehetővé teszik az épület megtekintését. Nyilatkozniuk kell továbbá a pályázóknak arról is, hogy díjazás vagy elismerés esetén hozzájárulnak a nyertes pályamű terveinek és fényképeinek közzétételéhez.
A pályázók pályázatuk benyújtásával elfogadják a Pályázati Felhívásban foglalt feltételeket, és alávetik magukat a Bíráló Bizottság döntésének.
A pályázati felhívást az Építésügyi Szemle, az Önkormányzati Tájékoztató és az Építész Közlöny is közzéteszi, de hozzáférhető a www.otm.gov.hu és a www.vati.hu honlapon is, letölthető formában. A pályázati kiírás és jelentkezési lap (adatlap) 2008. február 27-től díjmentesen szerezhető be a VÁTI Kht-nál (VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság). Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30-32. További információ kérhető Bódyné Máthé Ildikótól: tel.: 279-2610, vagy e-mailen: ibody [at] vati [dot] hu
A pályázatok benyújtása:
1.) A pályázatot a mellékelt, pontosan kitöltött adatlap felhasználásával, a felhívásban ajánlott és kötelező dokumentumok csatolásával, A/4 formátumú csomagolásban, az alábbi címre kell benyújtani:
VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság
1016 Budapest, Gellérthegy u. 30-32.
Információszolgáltatási Iroda, Bódyné Máthé Ildikó részére
2.) A pályázatok benyújtásának határideje: 2008. április 2.
A pályázatot postán kell benyújtani, benyújtásának időpontja a postabélyegző kelte. Egy postai csomagban csak egy pályázat nyújtható be.
3.) A beküldött pályázati anyagok hiánypótlására nincs lehetőség.
A pályázati anyag tartalma:
A pályázati anyag a megértéshez és a bemutatáshoz szükséges mennyiségű és léptékű dokumentumokból áll. Fontos, hogy a felújítás előtti és az azt követő állapot jól dokumentált legyen, tehát szükségesek a felmérési és a tervezett állapot terveit, vizsgálati, diagnosztikai anyagait, fényképeit, a helyreállítás szakszerűségét, hitelességét rögzítő dokumentumokat benyújtani a pályázathoz. (Épületek esetében az építési engedélyezési terv szintű megjelenítés ajánlott.)
Kötelezően benyújtandó munkarészek:
- kitöltött adatlap
- az építészeti örökség helyi védelmét biztosító jogszabály jegyző által hitelesített másolata
- 2008. január 1. előtti használatbavételi engedélyről szóló határozat
- az eredeti és a megvalósult állapotot ábrázoló tervek és fotók /digitális fotókat CD mellékleten/
- térkép, helyszínrajz a területről
Ajánlott:
- az állami főépítész értékelő véleménye
A pályázatok elbírálása:
A pályázatokat az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (ÖTM) Építésügyi és Építészeti Főosztálya vezetője által felkért Bizottság bírálja el, amely a benyújtási határidőt követő 90 napon belül hozza meg döntését.
A Bíráló Bizottság tagjai: az ÖTM Építésügyi és Építészeti Főosztálya, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kulturális Örökségvédelmi Hivatala, a Magyar Építész Kamara, a Magyar Építőművész Szövetség, valamint az Önkormányzatok Szövetsége delegált képviselői. A döntésről a pályázók a döntést követő 20 munkanapon belül írásban értesítést kapnak. A benyújtott pályázati anyag díjazására a legmagasabb pályadíj 1,5 millió, a legalacsonyabb díja 300.000.- forint. A díjak átadására és a díjazásban vagy elismerésben részesített épületek bemutatására ünnepélyes keretek között kerül sor.
2008. február 27.
Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium
Építésügyi és Településrendezési Főosztály
Építészeti és Építésgazdasági Osztály
1077 Budapest, Kéthly Anna tér 1. 1903 Bp., Pf.:314.
Létrehozva: 2010.12.06. | utolsó módosítás: 2010.12.16
A Helyi Építészeti Örökség 2007 Nívódíj címben és 700.000 Ft összegű díjazásban részesült Györköny, helyi védelem alatt álló Pincehegy épületegyüttese védelmében, felújításában és fenntartásában közreműködők:
A Helyi Építészeti Örökség 2007 Nívódíj címben és 700.000 Ft összegű díjazásban részesült Závod, helyi védelem alatt álló lakóépületek homlokzatainak felújítása megvalósításában közreműködők:
Elismerésben és 300.000 Ft értékű díjazásban részesült:
Elismerésben és 300.000 Ft értékű díjazásban részesült:
Az idén első alkalommal meghirdetett építészeti nívódíjat megosztva két település épületegyütteseinek (pincesor és lakóházhomlokzatok) a faluképet meghatározó példaszerű értékvédelme kapta meg. A másik két elismert alkotás egy egyedi parasztház felújítása és egy homlokzatrekonstrukció voltak.
Építtető-kivitelező: Györköny Község Önkormányzat, Braun Zoltán polgármester
(7045 Györköny, Fő u. 53-55.)
Györköny Tolna megye területén, a Paks-Dunaföldvár kistérségben lévő település. Természet-földrajzi fekvését tekintve a Dél-Mezőföld tájegységen belül a györkönyi löszháthoz tartozik, mely 160-180 m tengerszint feletti magasságon fekszik.
A község területe ősidők óta lakott hely, az első írásos emlék egy vatikáni adólista a XIII. századból. A történelem során a település gyakran elpusztult, a legnagyobb pusztítás a XVI. században a török uralom alatt történt. Ekkor, a XVII. században a település teljesen elnéptelenedett, a környék többi településéhez hasonlóan. Az újratelepítés a XVIII. század elején kezdődött Meszlényi János földesúr támogatásával, és gyakorlatilag a század végéig tartott. Meszlényi János helyi nagybirtokos igen kedvező feltételeket biztosított:
- A szőlő 7 évig adómentes
- Minden család saját házat építhet, saját szőlőt telepíthet
Az első német telepesek 1718-ban érkeztek Burgenlandból. Ők az úgynevezett "Heidebauer"-ek. A második hullám 1722-tõl érkezett Hessen Tartományból, Darmstadtból és környékéről. A települést a II. világháborúig túlnyomó többségben német nemzetiségűek lakták. A lakosság főleg mezőgazdasági termeléssel foglalkozott, a szőlőkultúrát Burgenlandból és a Rajna vidékéről hozták magukkal az új telepesek. A környék homokos talaja alkalmas a szőlőtermesztésre, így jelentős szőlőterület alakult ki a község határában.
A falu építésével párhuzamosan szaporodtak a présházak a lakóterület keleti oldalán található löszös talajú dombon, a „Pincehegyen”. Mivel a boltozat nélküli pincék építésére a környéken egyedül ez a terület volt alkalmas, valóságos pincefalu alakult ki itt. A pincék kb. 70%-a ma is boltozat nélküli.
A présházakkal beépített terület nagysága kb. 113.000 m2. A présházak száma a XIX. század végén volt a legnagyobb, ekkor kb. 420 népi jellegű épület állt a területen. A többnyire egységes stílusban épült, terület nélküli présházak helyenként szabályos utcákat alkotnak. Mivel a lakosság fő jövedelemforrása a II. világháborúig a szőlő és a bor volt, nagy gonddal építették és ápolták az emberek a pincéket és környékét. A présházak egymáshoz közel állnak, ez az is az oka, hogy szoros emberi kapcsolatok, élénk társasági élet alakult itt ki, mely a mai napig hagyományteremtő.
A II. világháború után sok szőlő terület és présház magányosan, gazda nélkül maradt, s ennek következményei a környezet állapotában igen hamar megmutatkoztak. Sok épület összedőlt, az utak járhatatlanná váltak, az egykor gondozott területet cserjék, bokrok nőtték be. A megmaradt épületek nagy részének az állaga leromlott.
A közösség azonban a romló folyamatot megállította. A még mindig jelentős és megújuló szőlő területek, az egyre növekvő hazai és külföldi idegenforgalom hatására az 1980-as években – kezdetben elszigetelt, egyéni akciókként – megkezdődött az épületek és közvetlen környezetük rendbetétele.
A falu 1985-ben az I./1985./XI.1. tanácsi rendelettel szabályozta a Pincehegy területét, a rajta található és létesítendő építményekkel kapcsolatos műszaki jellemzőket. Ez a rendelet a hagyomány, az egységes jelleg megőrzését szolgálta és helyi védelem alá vette a Pincehegyet. A rendezés az elhanyagolt, használaton kívüli részek tereprendezését, parkosítását, megfelelő növényzettel való beültetését, a közlekedési utak helyreállítását és gondozását célozta. 1987-ben elkészült a pincefalu rendezésének, fejlesztésének a terve. A minőségi fejlesztés keretében a meglévő épületek eredeti stílusban történő helyreállítása, valamint az egykori présházak helyén, az eredeti környezettel összhangban, újak létesítése is szerepelt.
A 90-es években több közösségi funkciónak adott otthont a Pincehegy területe: fafaragó tábor, sakkversenyek /szabadtéri, 320x320m-es tábla és faragott bábuk használatával/, tánc táborok és előadások, teke. Létrehoztak egy pincemúzeumot is, hagyományos építéstechnikával készült présházban, ahol a szőlőművelés, borkészítés eszközeit mutatják be.
2004-ben sor kerülhetett a Pincehegy revitalizációjára, ezen belül a terület zöld területének rendezésére is.
A Pincehegy építészeti értékeit a falu közössége és vezetése továbbra is fontosnak tartja. Az új településrendezési tervben külön fejezet foglalkozik a Pincehegy építészeti szabályozásával. Ennek nyomán megtörténik az egykori pincelyukak, omladozó présházak felmérése, majd az építészeti jellegzetességek, a meghatározó karakterjegyek meghatározása. Ennek alapján kerül összeállításra a szabályozásban, hogy miként lehet a területen új, de a régiekkel harmonizáló pincéket, présházakat kialakítani, építeni.
Összességében a helyi védelmi rendelet a természetes környezetben lévő népi, nemzetiségi hagyományokat és építészeti értékeket őrző terület meglévő elemeinek, karakterének megőrzését célozza, mely folyamatosan alkalmas a helyi lakosság és az ide érkező külföldi és belföldi látogatók szabadidejének kulturált eltöltésére. A közösség törekvése, hogy a Pincehegyet eredeti állapotában megőrizve az utókor számára átörökítse.
Példa értékű a helyi védelem alatt álló területen elhelyezkedő, mintegy 250 épületből álló pincefalu folyamatos megújítása, a történeti értékek megmentése. A pincék-présházak felújítása folyamatosan, nagy hozzáértéssel, megfelelő minőségben, hagyományos anyaghasználattal történik. Értékeket konzervál, a rekonstrukcióban mértéktartó és a helyi megoldásokhoz illeszkedő, miközben a hagyományos funkciót fenntartja, tovább élteti.
A feladat közösségformáló erejű, élettel tölti meg az építészeti emlékeket. Az országban általában fokozottan hátrányos helyzetű, veszélyeztetett pincesorok számára mintát ad. Folyamatos hasznosítása, használata biztosított, a falu életének fontos részét képezi.
A feladat közösségformáló erejű, élettel tölti meg az építészeti emlékeket. Az országban általában fokozottan hátrányos helyzetű, veszélyeztetett pincesorok számára mintát ad. Folyamatos hasznosítása, használata biztosított, a falu életének fontos részét képezi.
Építtető: Závod Község Önkormányzat Polgármesteri Hivatal
Szász János polgármester
(7182 Závod Új u. 13.)
Tervező: Szász Gábor építész (Szegmens Kft.)
(7182 Závod, Székely u. 142.)
Kivitelező: Antal Márton, Forrás Bau Kft.
(7150 Bonyhád, Rákóczi u. 17.)
Závod község Tolna megye dél-nyugati részén, a Völgységben, festői környezetben fekszik.
A faluról az első írásos feljegyzés 1231-ből maradt fenn. Az ősi település a törökkorban elnéptelenedett. A török pusztítás utáni első telepesek az ide-oda vándorló rácok voltak. Német telepesek 1718-ban érkeztek Závodra Fulda környékéről. A tisztán német ajkú település szépen fejlődött, lakói jól alkalmazkodtak az adottságokhoz. Virágzó szőlő-, gyümölcstermesztést és állattenyésztést teremtettek, mely jómódúvá, gazdaggá tette a falut. A betelepülők kultúrája az építkezésre is hatással volt, azonban a XIX. század derekától - talán az egyre jelentősebb fahiány miatt - a németek teljesen felhagynak az addig még alkalmazott Fachwerk technológiájával, és kialakították a jellegzetes hosszú, fatornácos házaikat, a mezőgazdasági vidékeken az udvar végén keresztben vagy hosszában álló hatalmas, téglából készült csűrökkel.
A XIX. századtól kezdve a nemesi-polgári építészet stílusa egyre erősebben éreztette Závodon is a hatását. Általánosságban a század végén bekövetkező mezőgazdasági fellendülés hatására a parasztság vezető rétegei határozott polgári attitűdöket vettek fel. Ez az épületetek külső megjelenésén is megmutatkozott. A németek polgárosodó jellegű építészetének sok emléke maradt fenn, jól reprezentálják ezt a pályázó lakóházak díszes homlokzatai is.
Az 1945-öt követő időszakban a Völgységben sok falu sorvadásnak indult. Ennek az lett a következménye, hogy sok településen a külső megjelenést illetően szinte konzerválódtak a XX. század közepi állapotok. Ezekben a falvakban sok az elhagyott ház is. Szerencsésebb a helyzete azoknak a településeknek, ahol sok ingatlant a városiak üdülőnek vásároltak meg. Závod ezek közé sorolhatja magát. A falu megüresedett ingatlanjai iránt az utóbbi években megnőtt a külföldi kereslet, mely köszönhető a táj és a falukép harmóniájának, szépségének.
Ma a község lélekszáma mintegy 330 fő, mely az 1970-es években még 900 fő körülire volt tehető. Jelenleg székelyek, németek és felvidékiek lakják békés egymás mellett élésben. A fokozatosan hátrányos helyzetbe jutott község felismerte, hogy kitörési esélyt egyedi építészeti és vallási vonatkozású emlékei, azok megismertetése jelenthet. Az elszegényedett, elöregedő településen sok a vallási emlék – köztéri szobrok, körmeneti kápolnák, feszületek, kálváriadomb – és sok a védettséget élvező épület, épületrész. Ezek tudatos védelme 1985 óta folyik. A helyi kultúra, hagyományok, identitás megőrzése érdekében Závod Községi Önkormányzat több lakóházat, kerítést, köztéri kutakat, szobrokat, vallási emlékeket, gazdasági épületeket és présházakat helyezett helyi védelem alá. Ezzel a hagyományos falukép megőrzése volt a cél. A Községi Önkormányzat 2004-ben sikeresen pályázott a SAPARD programra, melynek során 75%-os önrészhez jutott a védett helyi értékek nagy részének felújításához. Ennek keretén belül 30 utcafronti homlokzat rekonstrukciójára, megújítására kerülhetett sor.
Závod olyan település, ahol a megmaradt értékeket igyekeznek rendben tartani, az elpusztultakat jó színvonalon rekonstruálni. A „Helyi Építészeti Örökség” építészeti nívódíj pályázaton három homlokzat felújítása indult, de a helyreállítás jóval több épületen történt meg. Ezzel egységes, a történeti értékeket előtérbe helyező utcaképeket, településkaraktert állítottak helyre hitelesen. A helyreállított lakóépületek megőrzik eredeti funkciójukat, hasznosításuk továbbra is biztosított. A település jellegzetes építészeti vonásokkal rendelkező épületeit 1996. nyarán felmérték és dokumentálták, majd az önkormányzat az arra alkalmasnak ítélt értékeket ez alapján helyi védelem alá vonta. 2003-ban helyi pályázatot hirdettek a védett értékek felújításának támogatására. Ugyanebben az évben a település az elvégzett munkáért Podmaniczky díjban részesült. A munkában a helyi önkormányzat partnerre talált a település lakóiban, akik egyre inkább felismerik értékeik egyediségét, fontosságát, s szemléletük, értékítéletük ezen a téren jelentősen megváltozott. A faluképet meghatározó felújításokra e nélkül az együttműködés nélkül nem kerülhetett volna sor.
A „Helyi Örökség 2007” pályázat keretében díjazott felújítások:
A Székely u. 139. sz. ház utcai homlokzatának felújítása:
A homlokzat az 1960-as években megrongálódott, melyet a tulajdonos az eredeti homlokzati arányokat megváltoztatva állította helyre: a tornác végéből az utca felé nyíló – a település épületeire máig oly jellemző – úgynevezett „halotti ajtót” kibontatta, helyét befalaztatta. Az eredeti ablakok helyett egy darab hármas osztású szabvány ablakot építtetett be, végül a főpárkány alatti homlokzat felületet kőporoztatta. A jelenlegi rekonstrukció során ezt a kőpor réteget eltávolították, az eredeti ablak és ajtó nyílásokat, valamint a nyílásosztásokat helyreállították. A homlokzat ezt követően hagyományos simított mészvakolatot kapott, majd sor került a homlokzati díszek – nyílás keretezések, párkányok – rekonstruálására. Ezt a munkát a településen megtalálható példák alapján, illetve a házban megtalált eredeti kerámia díszek felhasználásával készítették. A fafelületek és a tagozatok felületképzésének a színeit a még eredetiben megtalált részletek alapján határozták meg. A különleges, koronával díszített vízgyűjtő üstöt újra gyártatták.
A Széchenyi u. 112. sz. ház utcai homlokzatának felújítása:
A település módos parasztportáinak utcafronti homlokzatán jellegzetes elem a tető csonka kontyolása. A héjazatok 1970-es évekbeli cseréje során azonban a kontyolásokat sok helyütt megszüntették, megváltoztatva ezzel a homlokzati arányokat.
Az épületen ezt a jellegzetes stílusjegyet a felújítási munkák során újból elkészítették. A homlokzat eredeti arányainak helyreállítása után a vakolat és a meglévő tagozatok sérüléseit kijavították. Az árnyékoló zsalutáblák felületét újra csiszolták, majd eredeti színükben újra festették. Pótolták a padlástéri, míves szellőző ablakokat, valamint az eredeti vízgyűjtő üstöt. Sor került a tagozott homlokzat festésére, színezésére is.
A Széchenyi u. 121. sz. ház utcai homlokzatának felújítása:
A korábbi tatarozások során az épület minden díszítése elpusztult, csupán a főpárkány maradt meg az eredeti részletek közül. Mivel a rekonstrukció során nem állt rendelkezésre korabeli fotó, a tervezési munkát a tulajdonos emlékezetében élő kép, valamint a még fellelhető helyi és környékbeli példák segítették.
A felújítási munka során a kőporos vakolatot eltávolították, majd rekonstruálták az egykori tagozatokat. A homlokzat mészhabarcs felületét az építés korára jellemző színvilágnak megfelelően színezték. Itt is sor került a településre jellemző díszes vízgyűjtő üst újra gyártatására.
A faluképet megújító tervszerű és ütemezett munkák során egységesen törekedtek a hagyományos homlokzati architektúra visszaállítására, az eredeti arányok és részletek megtartására, a hagyományos építési technikák és anyagok alkalmazására. Mindehhez a munkához a települési önkormányzat és az ott lakók maximális együttműködése, összehangolt munkája volt szükséges. Feltárták a település hagyományos építészeti értékeit, jellegzetességeit, a karakterhordozó elemeket, és ezen előkészítő munka eredményeire támaszkodva alkotta meg 2002-ben az önkormányzat helyi védelmi rendeletét, mely a rekonstrukciós folyamat elengedhetetlen háttere.
Nyalka, helyi védelem alatt álló lakóház felújítása (9096 Nyalka Petőfi u. 14.) megújításában közreműködők:
Építtető-kivitelező: Viszló László
(9096 Nyalka Petőfi u. 14.)
Tervező: Dimény Gábor
(9025 Győr, Bálint Mihály u. 71.)
Nyalka a Pannonhalma alatt elterülő síkságon fekvő magyar kisközség, a megye legrégibb községeinek egyike. Már 1001-ben, Szent István oklevelében szerepel „villa Chimudi” néven. 1250-ben Szent László szabadalomlevelében „Hymud alias Nelka” alakban említik. A szentmártoni apátság udvarnokainak faluja volt.
A török világban a behódolt községek közé tartozott, és török földesura volt. 1627-ben a lakosok a törökök zaklatásai elől szétfutottak, néptelenül hagyván falujukat, mely még 1641-ben is pusztán állott, és csak ekkor kezdtek lakosai visszatelepülni. Ezt követően is a főapátság tulajdona maradt.
A megyében általános, és a településre is jellemző hagyományos fésűs építkezés meghatározó jellegzetessége, hogy a telkek berendezésében a lakóház és a gazdasági épületek egymás mögött, egy fedél alatt állnak. Építkezési anyaguk a vályog volt, ritkábban fecskerakást is alkalmaztak. A homlokfalat deszkából, vagy sárral betapasztott sövényből készítették, mint az még a régi házakon látszik.
A XIX. században, a vármegye vízdúsabb nagyobb részén a náddal való fedés volt az általános. Ma már ez ritka. A belvízlevezetés következtében nagyrészt megszűntek nádasok, így a zsúpfedés vált általánossá, majd ezt később a cserép váltotta fel.
A házakban a helyiségek hagyományos elhelyezése rendszerint a következő volt: elöl az utcára néző szoba, a gádorból vagy a folyosóról való bejárattal, utána a konyha, azután a hátsó szoba, ezt követi a kamara, azután az istállók, és végül a kocsiszín vagy félszer. Ez az elrendezés csak annyiban változik itt-ott, hogy a konyha után, a hátsó szoba hiányában, már a kamara következik, s hogy néhol csak egy, máshol pedig két istálló van. A baromfihidas és sertésól többnyire az udvarban külön áll.
A pályázatra beadott épület az 1930-as évek elején épült. 1990-ben vásárolta meg egy család, és saját otthonuknak újították föl.
Az épület oromfalas, nyeregtetős tömésház, cserép fedéssel, nagyrészt eredeti nyílászárókkal. Az udvar felől, a lakóhelyiségek előtt tornác fut végig. A felújítás során a labilis oszlopokat, a mellvédfalat újra rakatták. A tető lécezést, a cserép héjalást kicserélték. A falak szárítást, újrasározást követően meszelést kaptak. A mai igényeknek megfelelően a belső helyiségek hagyományos hajópadló burkolata alá padlószigetelés került. Az épületbe bevezették a vizet, fürdőszobát alakítottak ki. A felújítás során megmaradt a fa gerendás mennyezet, a tapasztott fal, az utcára néző eredeti ablakok. Az épület megőrizte arányait, belső térosztását, a rá jellemző anyagokat és szerkezeteket. A felújításhoz eredeti vagy korhű anyagokat használtak.
A magyar falu jellegzetes épületei – melyek fokozatosan eltűnőben vannak – mára már jelentős értéket képviselnek, ezért fontos a fennmaradásuk-fenntartásuk, egyedi védettségük.
A régi, hagyományos formákat, térsorolást őrző parasztház magán kezdeményezésű felújítása során törekedtek az eredeti, történeti állapot helyreállítására, de ugyanakkor a mai kor igényeit is kielégítették. Ily módon alkalmassá vált a mai életmód befogadására anélkül, hogy az épület jellegzetességei, értékei csorbultak volna. A lakó funkció biztosítja az épület hosszú távú fenntarthatóságát. Az egykori funkciók átértékelése mellett is ötletes és példamutató megoldás.
A Schöpf Mérey Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ utcai homlokzatának felújítása (1091 Budapest, Bakáts tér 10.) homlokzatrekonstrukciójában közreműködők:
Építtető: Dr. Garamvölgyi György, Schöpf Mérey Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ
(1091 Budapest, Bakáts tér 10.)
Tervező: Krikovszy Péter vezető tervező, BFVT Kft.
(1061 Budapest, Andrássy út 10.)
A Bakáts tér Ferencváros főtere, a kerület városközpontjának jelképe.
A XIX. század első felében telekadományozással keletkezett teret uralja a - korábbi kis templomot követően épült – műemlék templom. A tér jelenleg műemléki környezet, a térfalakat képező épületsor a Fővárosi Önkormányzat védettsége alatt áll.
A XIX. században a városi központokra jellemzően, klasszikus intézményekkel együtt /óvoda, plébánia, elöljáróság/ jött létre a tér egyik meghatározó épületeként a jelenleg Schöpf-Merei Ágostról elnevezett kórház. 1906-ban, Márkus Géza tervei alapján épült az egykori „Erzsébet Homeopata Kórház” helyén, és alapítójáról elnevezve Erdey Szanatóriumként nyílt meg.
A háromemeletes, szecessziós épületet különleges kompozíciós- és részletgazdagság jellemezte. Finom mívű architektúra díszítette az aszimmetrikus homlokzatot. A kettős homlokzati sík, a rátétek és bemélyítések erőteljes plasztikusságot eredményeztek. Az előregyártott gipsz díszítőelemek a jó arányú homlokzatot finom részletekkel gazdagították. Kiemelkedő szépségű a kapu dúsan faragott kő kerete.
Az épületet 1913-tól bérelte a Főváros, majd négy év múlva megvásárolta. 1968-tól lett a Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ otthona.
A XX. század közepén a nagyszerű homlokzatot értő felújítás helyett teljesen lepusztították, a tér ékessége felismerhetetlenül, nyomasztó tömegként éktelenkedett évtizedekig. A II. világháború után a homlokzat díszei végképp eltűntek, és a részletgazdag architektúra lyukarchitektúrává silányult.
Az épület eredeti homlokzatát egy képeslap, és a bécsi Anton Schvoll „Budapest új épületei” korabeli fotósorozatának egy felvétele őrizte meg. Ez utóbbi kép képezte a rekonstrukció alapját: a BMGE Fotogrammetriai Tanszék munkatársai a perspektivikus fotót transzformálták, ortogonális képpé „torzítva” azt. Így kaptak az eredeti állapotról hiteles, méretarányos homlokzat ábrázolást. Ugyanezzel a módszerrel készült a meglévő állapot felmérése is. A két állapot együttes felszerkesztésével kerülhetett sor az eredeti osztásrend rekonstruálására, a nyílászárók és a díszített mezők formájának, méreteinek meghatározására. Minden díszített egység 1:20 léptékben került kidolgozásra, a kapuról 1:1 léptékű műhelyrajz készült.
Az eredeti, gazdagon díszített homlokzat egyszínű, a tagolásoknak megfelelő mezőkben árnyalatnyi színeltéréssel és felületminőséggel készült. A mozgalmas, plasztikus felületen az árnyékok játéka, mélysége, változása adott változatosságot.
A helyreállítás során a vakolt felületek minőségét, színét, az anyag minőséget művészettörténész határozta meg, kivitelezésük kézzel történt. A vakolat díszek és a gipsz elemek rekonstrukcióját iparművész végezte, korabeli fotók alapján. A húzott vakolati díszekhez külön sablon készült.
A homlokzat rekonstrukciója a résztvevők – a kórház vezetése, mint megbízó, a kerületi és a fővárosi önkormányzat, valamint a tervezők – kiemelkedő együttműködése révén valósulhatott meg, példát teremtő eredménnyel az érték megőrzés terén.
A szükséges anyagi forrást pályázati pénzekből, adományokból, hozzájárulásokból teremtették elő.
A felújítás gondos munkával előkészített és elvégzett, a kutatási eredményeket maximálisan felhasználó, mintaszerű homlokzat helyreállítás, mely 2005-re készült el. Az egykor teljesen lecsupaszított utcai homlokzat régi terv alapján történt rekonstruálása, az eredeti, gazdag, különleges homlokzatképzés visszaállítása egyedülálló a maga nemében. Építészetileg, műszakilag korrekt megoldás született, mely példát mutat a környezetének, alakítja, formálja terét és a nagyközönséghez is szól. A kórház szintén minden dicséretet megérdemel, hogy ezt fontosnak tartotta és meg is tudta valósítani.
forrás:
| Csatolmány | Dátum | Méret |
|---|---|---|
![[file]](http://www.e-epites.hu/sites/all/modules/webfm/image/icon/pps.gif "Download Györköny"){kind=icon} Györköny | 2010.12.06 | 19.01 MB |
| Nyalka | 2010.12.06 | 18.63 MB |
| Schöpf Mérey Ágost Kórház | 2010.12.06 | 13.92 MB |
Építészeti Örökségünk Helyi Védelme – Kiadvány sorozat
A díjazott pályázatok számára az eredmények széles körű publikálásán túl a pályázatról évente elkészülő Kiadványok jelentenek ismertséget. A Kiadványokat az érintetteken túl hagyományosan az Országos Főépítészi Konferencia résztvevői kapják kézhez.
Létrehozva: 2010.12.06. | utolsó módosítás: 2010.12.06
A 2010-ben meghirdetett "Helyi Építészeti Örökség" nívódíj pályázat díjazottjai:
Elnök:
forrás:
A 2010-ben meghirdetett "Helyi Építészeti Örökség" nívódíj pályázat díjazott pályaműveit bemutató kiadvány a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium megbízásából és támogatásával készült. A megjelenéssel kapcsolatos feladatokat ez alkalommal is a VÁTI Nonprofit Kft. koordinálta.
A 2010-ben meghirdetett "Helyi Építészeti Örökség" nívódíj pályázat díjazottjai:
Makó, Szent István tér 18. lakóépület homlokzat felújítása
Dabas, Martinovics tér, Kortárs Művészeti Pont; egykori Trafik épületének felújítása
Budapest, Kiss János altábornagy u. 59. társasház homlokzat felújítása
Pénzjutalom nélküli elismerésben részesültek:
Kaposvár, Noszlopy Gáspár u. 6., lakó- és üzletház homlokzat felújítása
Gyula, Béke sugárút 51. Városi Rendőrkapitányság homlokzat felújítása
Sátoraljaújhely, Vasútállomás felvételi épület felújítása
A "Helyi Építészeti Örökség 2010." építészeti nívódíj pályázat Bíráló Bizottsága:
Fegyverneky Sándor országos főépítész
Tagok:
Arnóth Ádám,
Bánóné Nyékhelyi Mária,
Dr. Fábián Zsolt,
Dr. Kalmár Miklós,
Káldi Gyula,
Krizsán András,
Ráday Mihály,
Sárosi Dóra,
Sebestyén József
A Kiadványt szerkesztette: Bódyné Máthé Ildikó
Felhasznált irodalom:
A "Helyi Építészeti Örökség 2010." Nívódíj pályázatra beadott, díjazásban részesült pályamunkák írásos és fotó anyaga:
- Makó, Szent István tér 18. lakóépület homlokzat felújítása
- Dabas, Martinovics tér, Kortárs Művészeti Pont; egykori Trafik épületének felújítása
- Budapest, Kiss János altábornagy u. 59. társasház homlokzat felújítása
- Kaposvár, Noszlopy Gáspár u. 6., lakó- és üzletház homlokzat felújítása
- Gyula, Béke sugárút 51. Városi Rendőrkapitányság homlokzat felújítása
- Sátoraljaújhely, Vasútállomás felvételi épület felújítása
- Magyarország vármegyéi és városai; Magyarország monográfiája: a Magyar Korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természetrajzi viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának enciklopédiája. Szerkeszti: Sziklai János és Borovszky Samu. Bp.: Apollo, Országos Monográfia Társaság, 1896-1914.
- http://www.wikipedia.org
A kiadványban az Arnóth Ádám, Bánóné Nyékhelyi Mária, Ráday Mihály, Sebestyén József, Sárosi Dóra és Bódyné Máthé Ildikó által készített, valamint a pályázatokban szereplő fotók szerepelnek.
A térképek a VÁTI Nonprofit Kft. Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszeréből készültek a (TeIR), az ESRI Magyarország Kft. domborzat adatainak felhasználásával
A kiadványt és a CD mellékletet tervezte: Greenlight Budapest Reklámügynökség Kft.
© Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, VÁTI Nonprofit Kft. 2010.
forrás:
Bódyné Máthé Ildikó
VÁTI Nonprofit Kft. Információszolgáltatási Igazgatóság
| Csatolmány | Dátum | Méret |
|---|---|---|
![[file]](http://www.e-epites.hu/sites/all/modules/webfm/image/icon/zip.gif "Download Helyi Építészeti Örökség Nívódíj 2010 kiadvány"){kind=icon} Helyi Építészeti Örökség Nívódíj 2010 kiadványalkalmazás | 2010.12.06 | 8.41 MB |
![[file]](http://www.e-epites.hu/sites/all/modules/webfm/image/icon/pdf.gif "Download Helyi Építészeti Örökség Nívódíj 2010 kiadvány"){kind=icon} Helyi Építészeti Örökség Nívódíj 2010 kiadvány | 2010.12.06 | 8.13 MB |
Létrehozva: 2010.12.06. | utolsó módosítás: 2010.12.06
A 2009-ben meghirdetett pályázat bíráló bizottsága:
Elnök: Fegyverneky Sándor országos főépítész
A 2009-ben meghirdetett "Helyi Építészeti Örökség" nívódíj pályázat díjazott pályaműveit bemutató kiadvány a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium megbízásából és támogatásával készült. A megjelenéssel kapcsolatos feladatokat a VÁTI Nonprofit Kft. koordinálta.
A 2009-ben meghirdetett pályázat bíráló bizottsága:
Tagok:
Arnóth Ádám,
Bánóné Nyékhelyi Mária,
Dr. Fábián Zsolt,
Dr. Kalmár Miklós, Káldi Gyula,
Krizsán András,
Ráday Mihály,
Sárosi Dóra,
Sebestyén József
Szerkesztő: Bódyné Máthé Ildikó
Lektorálta: Káldi Gyula
Felhasznált irodalom:
- A "Helyi Építészeti Örökség 2009." Nívódíj pályázatra beadott, díjazásban részesült pályamunkák írásos és fotó anyaga
- Balatonfüred, Kisfaludy Galéria épületének felújítása
- Veszprém Megyei Levéltár központi épületének felújítása, átalakítása
- Tapolca-Diszel, népi lakóház felújítása
- Gömörszőlős, Kassai út 53. népi lakóház felújítása
- Kecskemét, Kölcsey utca 9. polgárház felújítása
- Szuha, Kossuth út 79. "Palóc tájház", népi lakóház felújítása
- Magyarország vármegyéi és városai; Magyarország monográfiája: a Magyar Korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természetrajzi viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának enciklopédiája. Szerkeszti: Sziklai János és Borovszky Samu. Bp.: Apollo, Országos Monográfia Társaság, 1896-1914.
- http://www.wikipedia.org
A kiadványban az Arnóth Ádám, Bánóné Nyékhelyi Mária, Bódyné Máthé Ildikó és Sebestyén József által készített, valamint a pályázatokban szereplő fotók szerepelnek.
A kiadványt és a CD mellékletet tervezte: Greenlight Budapest Reklámügynökség Kft.
© Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, VÁTI Nonprofit Kft.
A kiadvány letölthető:
49 MB
forrás:
Bódyné Máthé Ildikó
VÁTI Nonprofit Kft. Információszolgáltatási Igazgatóság
Létrehozva: 2010.12.06. | utolsó módosítás: 2010.12.06
A 2008-ban meghirdetett pályázat Bíráló Bizottsága:
Szöveg és kép forrás:
A 2008-ban meghirdetett "Helyi Építészeti Örökség" nívódíj pályázat díjazott pályaműveit bemutató kiadvány a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium megbízásából és támogatásával készült. A megjelenéssel kapcsolatos feladatokat a VÁTI Kht. koordinálta.
A 2008-ban meghirdetett pályázat Bíráló Bizottsága:
Elnök: Fegyverneky Sándor országos főépítész
Szakmai titkár: Bánóné Nyékhelyi Mária
Tagok: Arnóth Ádám, dr. Fábián Zsolt, dr. Kalmár Miklós, Káldi Gyula, Krizsán András, Ráday Mihály, Sárosi Dóra, Sebestyén József
Szerkesztő: Bódyné Máthé Ildikó
A kiadvány és a CD melléklet nyomdai előkészítő- és produkciós munkálatait a PrintXBudavár Zrt. Készítette.
Nyomdai munkák: Demax Művek Kft., felelős vezető: Tábori Szabolcs
A kiadványban Bánóné Nyékhelyi Mária és Sebestyén József által készített fotók szerepelnek.
A címlap fotó Gyarmati László munkája.
FELHASZNÁLT IRODALOM
A "Helyi Építészeti Örökség 2008." Nívódíj pályázatra beadott, díjazásban részesült pályamunkák írásos és fotó anyaga:
- Szerencs Rákóczi út, Fürdő és Wellnessház
- Balatonalmádi, Arany János u. 10. nyaraló épület felújítása
- Miskolc, Kossuth u. 15. Gyermek és Ifjúsági Missziós Központ
- Kőszeg, Várkör 59. Taverna Flórián étterem felújítása
- Szentlászló, Petőfi Sándor u. 1.
- Népművészeti Alkotóház, Csuhémúzeum
© Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, VÁTI Kht. 2009. november 17.
Szöveg és kép forrás:
Építészeti Örökségünk helyi védelme 2008.
| Csatolmány | Dátum | Méret |
|---|---|---|
| Építészeti örökségünk helyi védelme kiadvány | 2010.12.06 | 9.14 MB |
Létrehozva: 2010.12.06. | utolsó módosítás: 2010.12.06
A 2007-ben meghirdetett "Helyi építészeti Örökség" nívódíj pályázat bíráló bizottsága:
A 2007-ben meghirdetett "Helyi Építészeti Örökség" nívódíj pályázat díjazott pályaműveiről a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium megbízásából és támogatásával kiadvány készült, a megjelenéssel kapcsolatos feladatokat a VÁTI Kht. koordinálta.
A 2007-ben meghirdetett "Helyi építészeti Örökség" nívódíj pályázat bíráló bizottsága:
elnök: Fegyverneky Sándor
szakmai titkár: Bánóné Nyékhelyi Mária
tagok: Arnóth Ádám, Dr. Fábián Zsolt, Dr. Kalmár Miklós, Káldi Gyula, Krizsán András, Ráday Mihály, Sebestyén József, Voith Mária
Szerkesztő: Bódyné Máthé Ildikó
A kiadványt és a CD-mellékletet tervezte: Váli István Frigyes - VIF Műterem
Nyomdai gondozás: Intruder Kft.
Nyomdai munkák: Elektroproduct Kft., VTCD Kompaktlemez-gyártó Kft.
Felhasznált irodalom:
A "Helyi Építészeti Örökség 2007." Nívódíj pályázatra beadott, díjazásban részesült pályamunkák írásos és fotó anyaga:
Györköny, Pincehegy; helyi védelem alatt álló terület
Závod - Tolna megye; helyi védelem alatt álló épületek utcai homlokzatainak felújítása
Nyalka, Petőfi utca 14. lakóépület felújítása
Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ utcai homlokzat felújítása
Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája: A Magyar Korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természetrajzi viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának enciklopédiája/ szerkeszti Sziklay János és Borovszky Samu, Bp. : Apollo, Országos Monografia Társaság, 1896-1914., Győr vármegye
www.csatolna.hu; A népi építészet emlékei, Tolna megye
A kiadványban Arnóth Ádám és Sebestyén József által készített, valamint a pályázatokban szereplő fényképeket használták fel. Az első és a hátsó borítón Györköny - Pincehegyen, a 7., 8., 36. oldalon Závodon készült fényképek láthatóak.
© Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, VÁTI Kht., 2008
A kiadvány elektronikus formában innen letölthető:
Építészeti örökségünk helyi védelme 2007 (pdf 27 MB)
szöveg és kép forrás:
Építészeti örökségünk helyi védelme 2007
