Az építésügy helyzete

A múlt:

Az építésügy szabályozása Magyarországon történelmileg nem nyúlik messzire vissza.

1. A városigazgatás II. József idejéig (1783.) a városi tanács, azon belül is a tanácstagok kezében volt. A tanácstagság, mint választott tisztség ezeddig nem függött képesítéstől. II. József írta elő először bizonyos tisztségek betöltéséhez az iskolai végzettséget. A városok fejlesztésének ügyét a kamarai adminisztrátor irányította, aki önállóan nem intézkedhetett, azonban rábízták a városrendezés és az új városrészek építésének ügyét. Ekkor adták ki az első építésrendészeti szabályzatot is (Pestre vonatkozott 1788.)  Ezek a rendelkezések az építkezéseket a magisztrátus engedélyéhez kötötték és kimondták, hogy csak jogosult építőmesterrel lehet építtetni.
2. 1785 - ben megszűntették a vármegyék autonómiáját és az országot 10 közigazgatási kerületre osztották, minden kerületnek volt kamarai adminisztrátora.
3. 1808. október 11 - én alakult meg Pesten a Szépítő Bizottság József Nádor kezdeményezésére. A Szépítő Bizottság helyszíni szemlék és tervbírálatok alapján irányította a köz- és magánépítkezéseket, kijelölte a külvárosok terjeszkedésének irányát, szabályozási vonalak közé szorította a rendellenességeket. Figyelme kiterjedt küszöbmagasságok, a tűzfaltakarás, a rizalitok, az épületkiugrások elbírálására és a kivitelezők felelősségének megállapítására is. Működése eredményeképpen megszűntek az engedélynélküli építkezések, Az egyes kerületek építkezéseinek ellenőrzésére a Bizottság tagjaiból kerületi építésfelügyelőket jelőltek ki. A Bizottság ellenőrizte az épületek esztétikai megjelenését is, a különböző terveket pedig gyakran többszöri átdolgozásra utalta.  Ekkor még hiányzott az építési rendelkezéseket összefoglaló általános szabályzat. Ez gátolta a Bizottság munkáját és bizonytalanságban tartotta az építtetőket is.
4. 1839. január 15 - én jelent meg az első építési szabályzatunk: "Országos Építési Rendszabás szab. kir. Pest városára" címmel.Ez előírta többek között, hogy az építések bejelentésekor 3 példány tervet kell benyújtani az engedély- kérelemhez, amit az építési választmány bírált el helyszíni szemle alapján.
5. A Szépítő Bizottság 1856. november 19 - én szűnt meg. Ezután avárosi magisztrátus volt jogosult az építési engedélyek kiadására. A döntés jogta - szakértői hivatali alkalmazottak véleménye alapján - a magisztrátus hivatali szervéé volt, aki a jóváhagyott "szépítési tervet" és a szabályozási előírásokat is betartatta. A magisztrátus 1857. január 10 - én kelt határozatában kimondta, hogy a város hatósági feladatokat is ellátó mérnöki hivatala ezentúl a "városi építési hivatal". A Hivatal létszáma 8 fő+ 4 fő szakértő (2 építő - és 2 ácsmester) volt, akiket egy tanácsi tisztviselő vezetése és a városi mérnök részvétele mellett esetenként igénybe lehetett venni.
6. Az első törvényi szinzű szabályozásunk az 1870. évi X. törvénycikk volt, mely a CORPUS  JURIS  HUNGARICI, vagyis a Magyar Törvénytár első, építéssel foglalkozó törvénye. Ez még nem egy általános elveket megfogalmazó jogszabály volt, hanem egy konkrét ügy kapcsán - a Duna szabályozása és ehhez kapcsolódóan a Fővárosi Közmunkák végzése tárgyában - hozott törvénycikk. Létrehozta aFővárosi Közmunkák Tanácsát, melynek a fővárosi szabályozások előkészítése, tervek készíttetése, az építési ügyet szabályozó javaslat kidolgozása, valamint a magánépítkezési engedélyek kiadása volt a feladata.
7. 1937.évi VI.törvénycikk: a városrendezésről és az építésügyről szóló első - az építési tevékenységet átfogóan szabályozó - törvény volt. Ez a jogszabály úttörő volt atekintetben, hogy először mondta ki azt, hogy: "Minden városnak meg kell állapítania a városfejlesztési tervét." Bevezette az általános- és részletes rendezési terv fogalmakat, meghatározta tartalmi követelményeiket, általános alapelveket fogalmazott meg. Előírta a teleknyilvántartást is.

Kimondta továbbá, hogy az "Építéshez, valamint épület használatba vételéhez az építésügyi hatóság engedélye szükséges." Megfogalmazta azt is, hogy az építésügyi hatóság feladata, hogy csak olyan bemutatott tervre adhat építési engedélyt, amely megfelel az építésrendészeti szabályoknak, és a városrendezési terveknek. Előírta továbbá, hogy :" az építés tervezője és vállalkozója, az építésnél alkalmazott szakértő, valamint az építést végző iparos felelős az építési szabály megtartásáért." Szabályozása szerint az építésügyet a belügyminiszter - egyetértésben az iparügyi miniszterrel - irányítja. Az alábbi építésügyi hatóságokat állította fel:

1. elsőfokon:

a) Budapesten a polgármester, illetőleg a hozzáutalt ügyekben a kerületi előljáró,

b) a többi törvényhatósági jogú és a megyei városokban a polgármester,

c) kis- és nagyközségekben a főszolgabíró.

2. másodfokon:

a) Budapesten és környékén a Fővárosi Közmunkák Tanácsa,

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 9 tagból álló tanácsban határozott, melyben szavazati joga volt a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei magyar királyi államépítészeti hivatal vezetőjének és az érdekelt megyei városok képviselőtestületei által kijelőlt egy - egy megyei városi tisztviselőnek.

b) a többi törvényhatósági jogú városokban a közigazgatási bizottság építésügyi albizottsága,

A közigazgatási bizottság építésügyi albizottsága az elnökön kívül 4 tagból állt: a tiszti főügyész, az államépítészeti hivatal főnőke, és a közigazgatási bizottságból választott 2 tag.

c) megyei városokban, valamint a kis- és nagyközségekben az alispán.

3. felülvizsgálati fok:

a belügyminiszter

Az elsőfokú építésügyi hatóságok mellett, azok munkájának segítése érdekében működött a Hiteles Mérnöki Intézmény. A jogosultsággal rendelkező hiteles mérnök feladata az volt, hogy a hatóság hatáskörébe utalt ügyek műszaki vonatkozásaiban szakvéleményt adjon, vagy hiteles ténymegállapítást tegyen. A különleges méretű, szerkezetű vagy rendkívüli terhelésű épületek és más létesítmények tervét, a vonatkozó számításokat, valamint a terv anyagi megvalósítását, ha erre nézve a hatóságnak megfelelő vagy kellő számú hivatali műszaki szakközege nem volt, azt a hiteles mérnök ellenőrizte, illetőleg vizsgálta felül. Műszaki szakközeggel eddig még a városok sem voltak kielégítően ellátva. A főszolgabíró jogi végzettségű, műszaki szakértő azonban úgy a járási, mint a községi közigazgatásban teljesen hiányzott. A minduntalan mutatkozó visszás helyzetekben nehéz volt segíteni, mert a közigazgatás pénzügyi keretei is egyre szűkebbé váltak.

1. 1964.évi III.törvény az építésüggyel kapcsolatos alapvető jogokat és kötelezettségeket átfogóan és egységesen szabályozta. Létrejöttét, szellemét meghatározták a kor társadalmi, politikai, gazdasági körülményei, így az tipikusan ágazati-igazgatási jellegű jogszabállyá vált. A maga korában szakszerűnek bizonyult törvény körül azonban jelentősen megváltoztak a társadalmi - gazdasági feltételek. Szakmai szempontból előtérbe került a természeti és az épített környezet fokozott védelme, a műemlékvédelem megújítása, az európai integrációnak megfelelő szabályozás, az államigazgatás szervezeteinek átalakulása, a tanácsok helyébe lépő önkormányzatok nagyobb önállósága és felelősége, a tulajdonviszonyok megváltozása. Hosszú időn keresztül az a szemlélet volt az uralkodó, hogy az építési folyamat és a környezet kibékíthetetlen ellentétben vannak egymással, ezért jogos igényként merült fel, hogy a társadalomnak az épített környezettel kapcsolatos felelőségét - illetve az állampolgároknak az épített környezettel szemben támasztott jogos igényeit és követelményeit - új törvénynek kell szentesítenie. Az 1965. január 1 - én hatályba lépett törvény 24.§ - a szerint:

"Az építésügyi igazgatás  körébe tartozó hatósági feladatokat - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a tanácsok végrehajtó bizottságainak építési feladatot ellátó szakigazgatási szervei látják el."

Ennek megfelelően a törvény hatályba lépésekor az építésügyi hatósági jogkört:

1. Elsőfokon:

a) Budapesten a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságainak építési feladatot ellátó szakigazgatási szerve,

b) a településeken (községekben, városokban) a tanácsok végrehajtó bizottságainak építési feladatot ellátó szakigazgatási szervei

látják el.

2. Másodfokon:

a) Budapesten a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának építési feladatot ellátó szakigazgatási szerve,

b) a településeken (községekben, városokban) a megyei tanács végrehajtó bizottságainak építési feladatot ellátó szakigazgatási szerve

3. Harmadfokon:

a megyei, fővárosi tanács felülvizsgálati feladatokat ellátó szakigazgatási szerve

látja el.

Az 1990-ben megalakult önkormányzati rendszer idején a hatásköri törvény automatikus módosításával, a következményekkel nem számolva az 1964. évi III. törvény végrehajtására kiadott 30/1964. (XII.2.) Korm. számú rendelet 15.§ )1) bekezdését úgy módosították, hogy

"Az elsőfokú építésügyi hatósági feladatokat a - műemlékvédelem kivételével -

a) a települési önkormányzatoknál a jegyző,

b) az építésügyi hatósági igazgatási társulásnál pedig a társult települések közül az ügy szerint illetékes jegyző

látja el."

A fentiek értelmében az építésügyi hatósági jogkört:

1. Elsőfokon:

a) Budapesten a kerületi önkormányzati jegyző,

b) a települési önkormányzatoknál a jegyző,

c) az építésügyi hatósági igazgatási társulásnál pedig a társult települések közül az ügy szerint illetékes jegyző

látta el.

2. Másdofokon:

a) Budapesten a fővárosi,

b) a települések és a társulások esetében a megyei

közigazgatási hivatal járt el.

3. Harmadfokon:

a közigazgatási bíróságok járnak el.

A fentiek eredményeképpen mintegy 1400 elsőfokú építésügyi hatóság jött létre, melyek közül 203 városban (illetve fővárosi kerületben), 251 községben, 484 körjegyzőségben és 430 építésügyi hatósági társulásban látta el az építésügyi hatósági feladatokat.